"Egyszer még újrakezdünk mindent."
Mint egy soha véget nem érő teadélután, olyan volt Virginia Woolf és testvérei története.
Levelek, táviratok, sürgönyök, levelezőlapok mellett főként Vanessa Bell meséli el milyen volt az élet, mikor a négy Stephen testvér beköltözött a Bloomsbury negyedbe. Virginia ekkor huszonhárom, Vanessa huszonhat éves.
A családi tragédiáktól sújtva a négy testvér szoros kötelékben él, házuk igazi bázis négyüknek és barátaiknak, akikkel napi szinten tartják a kapcsolatot, amikor pedig utaznak nem múlhat el nap levélírás nélkül.
Vanessa fest, Virginia az írással kacérkodik. Utóbbi ekkor még csak recenziókat ír, saját könyv még csak álom.
A Bloomsbury-csoport minden héten csütörtökön összegyűlt és művészetről, irodalomról vitatkoztak.
Amikor nem alkottak utaztak, inspirációt gyűjtöttek, barátokat látogattak meg, pihentek. Szélesvásznú színes mozi az életük, nekik átlagosnak tűnő csodákkal és emberekkel, mint az Orient expressz, Henry James, Matisse, Picasso, Morgan Forester.
A családi vagyonból élő testvéreknek olyan világmegváltó tetteik voltak mint a férfiak ingujjban, vagy nem viselni fűzőt, nem férjhez menni és a keresztnevén szólítani egymást. Na és persze kiteljesedni saját hivatásukban legyen az a festészet vagy az írás.
Szereplőink sosem gondolták volna, hogy egyszer nemcsak ők maguk írnak könyveket, de róluk is írnak majd.
Vanessa és Virginia kapcsolata meglehetősen viharos. Virginia az örök gyerek, aki akaratos és kisajátítja Vanessát. Így amikor Nessa 1907-ben férjhez megy Virginia meglehetősen nehezen fogadja el a helyzetet. Az idegeivel mindig is gondok voltak, furcsa szokásairól nem beszélve-például nem szerette ha mások esznek, Ő maga pedig a leírtak alapján igencsak hadilábon ált az evéssel.
A testvérek végső összecsapásában Virginia nem mást szemel ki magának mint testvére férjét...
"Hát ide juttattak minket a modern házasságról alkotott elképzeléseink? A férjem nap közben a húgommal flörtöl, éjszaka pedig mellettem alszik."
Bevallom engem meglepett, hogy ezek a finom emberek mennyire önzőek és gonoszak tudtak lenni.
A szappanoperákat megszégyenítő szerelemi sokszögekről már nem beszélve, szó szerint kézről-kézre adták egymást.
"Harry Norton beleszeretett az öcsémbe, Jamesbe, aki Rupert Brooke-ba szerelmes, akinek viszont a jelek szerint egy Noel nevű nő íránt lángol a szíve."
Vanessa férj kicsapongásai mellett próbál boldog életet élni, gyermekei boldogságát szem előtt tartva, de persze közben folyamatosan tépelődve, hogy mit lehetett volna másképp tenni.
"Úgy látszik, lehetséges-még csak különösebb szorongás sem jár vele-,hogy az ember a rossz életet éli, és hagyja, hogy közben a jót valahol máshol, mások éljék helyette."
A szerző remek hangulatteremtő, pillanatok alatt belaktam a történetet. A a levelek, táviratok és levelezőlapok megjelenítése pedig olyan érzetet kelt az olvasóban, mintha egy naplót olvasna.
Bár Vanessa Bell sosem írt naplót, a szerző hűen ábrázolta szereplőink életét. És mivel a testvérek kiterjedt baráti körrel rendelkeztek a könyv végén a főbb szereplők életét rövid összefoglalóban is olvashatjuk.
Érdekes, hogy Virgina Woolf-ról mennyire más képet kapunk ebből a könyvből. Vanessa a lehető legjobb testvére volt, sok mindent elnézett és megbocsájtott neki. Az örök készenlétről nem beszélve, ami a dührohamok, álmatlanság és látomások miatt még az orvosi ellenőrzés mellett is kimerítő lehetett. Saját családjáért vívott harcáról nem beszélve.
Értékelés:
4,9 Bloomsbury cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése