A meglehetősen színes, élénk borítóra lettem figyelmes. Egy lány sziluett gombán üldögél...tündér..enciklopédia...elég jó fülszöveg. Azért azt elárulom, hogy ezzel a könyvvel kimozdultam a komfortzónámból, de egyáltalán nem bántam meg. Gyerekként sem szerettem a meséket, fogalmam sincs miért. Nincs kedvenc mesefigurám, sem a jó régi - Süsü, Hófehérke - sem az újhullámos meseszereplők nem fogtak meg. A fantasy világa sem az enyém, nehezen fogadok be hasonló történeteket.
Emily és Wendell párosa viszont rendkívül szórakoztató volt, sőt érdekes, izgalmas, néhol számomra horror sztoris is.
Már az első mondat után rabja lettem, hiszen rögrön a történet kellős közepébe csöppenünk, egy talpraesett nő, és egy cuki kutya ; Árnyék jóvoltából.
Emily, aki egyébként professzor!, szerzeteket tanulmányoz, és 1909 -ben a sarkkörre szólítja a tudomány, akarom mondani a szerzetek, azon belül is a tündérek. Többek között felbukkan a falu népe, a nagy rivális és furcsa barát Bambleby professzor, és persze rengeteg furcsaság, varázslat, cuki és kevésbé cuki tündérek.
Tetszett a történet nyelvezete, a szerző gördülékenyen ír, és nemcsak humort tudott belecsempészni, de bővelkedik izgalmakban is.Sőt megsúgom lesz benne szerelem is. Alaposan kidolgozta a hátteret, hihető, befogadható formája lett,teljesen a történet hatása alá kerültem olvasás közben.
Ha ez még nem lenne elég egy percre sem éreztem, hogy leült volna a sztori, nincs töltelék szöveg vagy üresjárat.És persze a könyv végére jutott a legtöbb izgalom.
Abszolút amatőr vagyok ebben a műfajban, így nekem minden motívum új volt.
Nagy örömömre lesz folytatás.
"A te hatalmad nyárvidékben gyökerezik, de én megajándékozlak a tél kezével."
Értékelés:5 tündércseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése