Azt nem mondom, hogy nagyon időszerű és aktuális volt ez az olvasmányom. Az biztos, hogy régóta szemeztem vele.
Az elején azt éreztem, hogy akár kedvencet is avathatok, aztán ahogy haladt a történet, úgy lohadt a lelkesedésem is.
Adva van két barátnő, Laurie és Sarah és a férfi akit mindenki szeret; Jack.
Nos a tipikus szerelmi háromszög, évekig elnyújtva.
Nagyon hasonlít a Szerelem kölcsönbe könyvre. Mondjuk az valamiért jobban tetszett.
Nemcsak Laurie de Jack szemszögéből is megismerjük a kapcsolatuk alakulását. Egyébként nagyon idegesített, hogy Jack karaktere folyamatosan káromkodott, mintha ez az egyetlen ismérve lenne egy férfi szereplőnek...
Néha megcsillant a szerző remek stílusa, de agyonvágta a sok szerencsétlenkedés. Emberek akik évekig mást szeretnek, mégsem tesznek egymásért semmit. Mindezt azzal magyarázva, hogy a legjobb barátnőt és a barátnőmet nem bántom meg, de a háta mögött azért kavargatunk, sóhajtozunk...hazudunk.
Biztosan velem van a baj, de annyi alkohol fogyott a történetben, ami egy kisebb város lakosságának májának kuka.
Nem értem, hogy miért kell az élet minden pillanata mellé egy poharat is szorongatni, lehet az öröm, bánat vagy éppen szürke hétköznap.
A könyv fülszövege nagyon sokat elárul, aki szeretne némi meglepit, ne olvassa végig! A borító viszont szép.
Értékelés:
3,5 félrenéző cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése