2017. augusztus 21., hétfő

Jane Corry: A férjem felesége

"...Milyen nevetséges, hogy a nászajándékok túlélik a házasságot."

A fülszöveg elég tömör, így elég sokat beleképzeltem a történetbe. Nem sok minden egyezett az elképzelésemmel, én valami fura szerelmi héjanászra tippeltem, ahol a házastársak szép lassan és módszeresen kicsinálják egymást. Nos, majdnem így történt.

Lily a fiatal jogtanácsos viharos gyorsasággal férjhez megy a nála idősebb álmodozó művészhez Ed-hez, aki hosszú éveket áldoz arra, hogy híres festő váljon belőle. Hamarosan kiderül, hogy nemcsak Lily-nek van titkolnivalója újdonsült férje előtt, de Ed-et sem csak a szerelem sarkallta a házasságra.

Lily és Ed életébe hamarosan belép a szomszéd egyedülálló anya kislánya akire szívesen vigyáznak hétvégente.
Lily élete első igazán komoly gyilkossági ügyét kapja, ahol a vádlott kísértetiesen hasonlít Lily múltjának egyik szereplőjére.
Otthonukban és a munkahelyen is zajlanak az események. Lily megnyeri élete első ügyét, de közben nem is sejti, hogy ezzel ő lesz örökre kliense adósa.

Tippem sem volt, hogyan jut el Lily és Ed arra a pontra amire a könyvben időnként megjelenő szöveg utal, miszerint valaki véresen fekszik otthonuk padlóján. Tény, hogy Lily folyamatosan rossz döntéseket hoz, és hiába igyekszik új életet élni, a múltra épült romok ingatagok, arról már nem is beszélve, hogy a jelenben is hibát hibára halmoz.

Ezeknek a könyveknek nemcsak a csavarok és meglepetések tekintetében kell erősnek lenniük, de ez a műfaj szerintem a hihetőségre is épül. Hogy elhiggyük valakiről, bármire képes. Lily remek karakter, és a szerző alaposan fel is építette a történetet.
Egyetlen -kulcsfontosságú - szereplő figurája maradt homályos, teljesebb lett volna a történet ha az illetőt jobban megismerhettük volna.
A történet nagyon összetett és sokkal több mint egy átlagos thriller.

Értékelés:
3 meg nem érett cseresznye az 5-ből!!!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése