Ezt a könyvet érdemes elolvasni, valóban izgalmas és nem nagyon tudok belekötni a sztoriba. Mellette szól még, hogy pörgős, semmi felesleges piszmogás, sodró lendületű és jól felépített.
Adva van egy ház a Folgate Street egyes szám. A zsúfolt ingatlan piac letisztult, különös gyöngyszeme. A sok albérlet egy idő után egyformának tűnik, ez a ház azonban egy híres építész minimalista remeke. Edward Monkford szerint a ház az ott töltött idő alatt alakítja a lakóját, és fordítva.
A jelenben és a közelmúltban két egymásra nagyon hasonlító fiatal nő költözik a házba. Mindketten kusza magánéletük letisztulását és megnyugvást várnak a hófehér falaktól és az intelligens háztól, nem mellesleg mindkét nő rendkívül boldog, hogy megfeleltek a magas elvárásoknak amit a tulajdonos támasztott velük szemben.
Emma és Jane szinte egyformán haladnak a ház által kijelölt úton. Mindketten kapcsolatba kerülnek a ház rögeszmés és maximalista tulajdonosával, egyikük azonban szörnyű árat fizet a választásáért.
A ház tulajdonképpen egy hatalmas pánikszoba, azt hisszük biztonságban vagyunk, egészen addig mígnem úgy nem érezzük, hogy maga a ház fordul ellenünk, mintha egy élő, lélegző személy volna aki eldönti, hogy szimpatikusak vagyunk-e számára vagy sem. Az emberek akik kapcsolatban vannak a házzal mintha csak statiszták lennének.
Fura volt olvasni, hogy mekkora hatással, befolyással van mindennapi életünkre a tér amit otthonnak nevezünk. És mennyire manipulálható valaki, ha azt mondjuk neki amit hallani szeretne.
Mindkét nő örömmel vetette alá magát a ház, vagyis a tulaj akaratának, hogy mindig, mindenkor a maximumot nyújtsuk, legyen szó rendről vagy arról mennyit együnk.
A történet pikantériája, hogy mi is történik akkor, ha egy rögeszmés, beteg lelkű ember találkozik egy még betegebb agyú emberrel, vagy kettővel.
Nem maradt el a várva várt csavar sem, tippem sem volt, hogy akkor most a ház a gonosz, a benne élők, a tulaj, esetleg valaki a múltból.
Értékelés:
4 mirelit cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése