Ellis és Michael tizenévesen kötnek barátságot, ami valóban különleges volt, ám valamiért mégis vége szakadt.
A történet elején Ellis már a negyvenes éveit tapossa. Magányos és zárkózott. Innen indul útjára a szerteágazó és érzelemmel feltöltött regény. Aztán persze szót kap Michael is, és persze Annie is belép a két fiú közé, éppúgy mint azon a bizonyos képen, amin hárman szerepeltek egykor.
Nem volt elvárásom a könyvvel kapcsolatban, a sok jó értékelés sarkallt arra, hogy a furcsa cím, és és a titokzatos fülszöveg alapján saját magam járjak utána mire is fel ez a nagy rajongás.
Talán abban rejlik a történet ereje, hogy nem akar több lenni mit ami, bár a szerző gyönyörűen ír a hétköznapi sorsok, szenvedések, tévedések, kudarcok, akár mi magunk is lehetünk. De pont ennyire különleges is, mint egy tombolán nyert festmény napraforgókkal.
Nem tudom miért esett a választás erre a betűméretre, de megjegyzem, hogy nekem nagyon szemre állt - egyszerűen jó volt olvasni, élvezte a szemem :-)
Értékelés:
4 különleges cseresznye az 5-ből!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése