Az orvos is csak egy ember, szoktuk mondani, de ha a saját testi épségünket bízzuk rá akkor elvárjuk, hogy emberfelettit nyújtson.
A londoni idegsebész tökéletes összhangban tárja elénk egy orvos, és az orvosba oltott gyarló embert. Aki izgul a műtétei előtt, és akit sokáig kísértenek a kudarcok, akit megvisel ha szenvedni látja a betegeit. Aki nap mint nap élet és halál ura, mégis alázattal lát neki életeket menteni.
A könyvnek volt számomra egy mellékhatása, olvasás közben előbb utóbb rám tört a fejfájás. (Nem is értem, hogy hogy nem lesz minden orvos hipochonder?) Mondjuk ez érthető, hiszen az egyes esetek rendkívül érzékletesen elevenednek meg az olvasó előtt. Végig követhetjük a műtéteket, bepillantunk a betegek életébe, ott vagyunk a műtőben, megismerkedünk az orvostudomány rendelkezésére álló technikai felszereltségével, és annak fejlődésével.
Aneurizma, daganat, meningeóma, hemangioblasztóma, karcinóma, agy- és gerincműtétek.
Tucatnyi ijesztő és számomra eddig ismeretlen kórkép, betegség. Egy a közös bennük mindegyik olvasmányosan, laikusoknak is érthetően leírva.
"A tudat, hogy a szívófej magukon a gondolatokon halad át, az értelmen és az érzelmeken, és hogy az emlékek, az álmok és a tűnődések valójában puszta kocsonyából állnak, egyszerűen túl bizarr ahhoz, hogy feldolgozzam."
Henry Marsh végtelenül szimpatikus. Emberként és orvosként is elismerésre méltó, ráadásul remekül ír. Mindegyik eset olyan izgalmasan lett megírva, hogy tövig rágjuk a körmünk, együtt élünk, lélegzünk a szereplőkkel.
Nem nagyon szoktam orvosi vonatkozású irodalmat olvasni ez a könyv viszont most telitalálatnak bizonyult.
Értékelés:
5 orvosi cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése