Azért szeretem Jodi P. könyveit, mert a történeteiben soha semmi sem fekete vagy fehér. A látszólag különleges élethelyzeteket mindig úgy eleveníti meg, hogy olvasás közben ezer darabra szakadunk, letesszük a voksunk valaki, vagy valami mellé, hogy aztán a következő oldalon mindazt amit gondoltunk máris másképp lássuk.
Adva van egy nem mindennapi ember Luke Warren aki egy kalandparkot működtet, ahol az igazi látványosság egy szürke farkas falka aminek a férfi is tagja. Luke miután egyedülálló attrakció keretében beilleszkedett a fogságban tartott farkasok közé mindezt kipróbálja a vadonban is. Két évre eltűnik a civilizációból, - és főleg a családja életéből, - hogy a Szent - Lőrinc folyó mentén követve a szürke farkasok egy falkáját elérje, hogy befogadják.
Luke felesége, valamint fia és lánya tisztában vannak vele, hogy a férfi különleges és népszerű, és a többi. Viszont számukra nem egy farkas falka tagja kell, hanem egy férj, egy családfő, egy apa.
Luke megszállottsága a család széteséséhez vezet. Felesége új családot alapít, fia Thaiföldre menekül, egyedül lánya Cara marad apjával, miután úgy érzi anyja új családjába nem illik bele.
Nem egyszerű a képlet, hiszen mindenki, mindenkire haragszik.
-Egész életemben azt éreztem, hogy sosem leszek olyan fiú, amilyet szeretne, de mint kiderült, ő sem volt olyan apa, amilyet én szerettem volna."
Az autóbalesetet szenvedő Luke és Cara összehozzák a családot, ám a régi elvarratlan szálak, ki nem mondott sérelmek újult erővel törnek a felszínre. Hogy még nagyobb legyen a gubanc egyedül Luke a központi figura nem tudja előadni saját véleményét, hiszen kómában van.
Meddig tartsák életben? Ki döntsön erről? A fia, akivel hat éve nem beszélt, vagy a kiskorú lánya, aki valamit titkol a balesettel kapcsolatban?
"Számít egyáltalán a hazugság, ha megmenti egy ember életét?"
Ahogy minden valamirevaló Picoult könyvben lenni szokott semmi sem oldódik meg egyszerűen, és még a legutolsó oldalakon is történnek olyan események, amelyek átírhatják akár az egész sztorit.
Rég történt már meg, hogy egy igencsak népes szereplőgárdából senkit sem kedveltem meg. Főleg Luke volt ellenszenves, hiszen felnőtt emberként igazán tudhatná, hogy felnőttnek lenni sokszor azt jelenti, hogy nem azt tesszük amit szeretnénk, hanem amit kell. Talán elég lett volna türelmesnek lennie ahhoz, hogy a a saját álma is beérjen. Ezzel kerülhette volna azt, hogy két gyereke az apa állandó hiánya mellett nőjön fel, és a felesége sem keresett volna másik férfit, aki alkalmas egy igazi párkapcsolatra.
Az emberek sokszor hoznak gyors, át nem gondolt döntéseket, és ez nemcsak a könyvekben van így. A következményekkel viszont kevesen szeretnek szembesülni.
Ami a farkosokkal kapcsolatos részeket illeti jó volt olvasni. Állatszerető ember vagyok, és teljesen mindegy, hogy csigáról vagy farkasról legyen szó mindig öröm újat tanulni róluk.
Kicsit szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban ami ezt a két évet illeti, amit Luke a vadonban töltött. Azt olvastam - bár ismereteim nagyon hézagosak- hogy a farkasok csak azt fogadják be aki hasznukra van, mármost egy emberrel aki minden tekintetben kevesebb mint ők, miért tennék? (Mondjuk a történet szerint azért mert őket is érdekli az ember.)
Ezek az állatok gyorsak, vadászterületük elég nagy. Egy ember vajmi kevés sikerrel veheti fel velük a versenyt még akkor is ha történetesen séta tempóban haladnak.
Bár sok információt lehet olvasni arról mi történt a főszereplővel a vadonban, mégis egy csomó kérdés merült fel bennem. A nyers hús megfelelő táplálék egy ember számára, ráadásul ilyen hosszú távon? (Még abban az esetben is, ha a nyári időszakban ezt kiegészítette bogyókkal, növényekkel, ami szerintem nem lehetett nagy mennyiség.)
Egyetlen kezeslábas volt a ruhája-ez két évig bírta, nemcsak az időjárási, de egyéb viszonyokat is mint földön alvás, hempergés?
Nem tudom, hogy pihen egy farkas falka, de egy embernek kevés egy kemény téli mínuszban az éjszaka annyi meleg amennyit egy esetlegesen mellette fekvő farkastól kap. Még ha a keze és lába meg is úszta a fagysérüléseket az arca, hogy bírta ezt a strapát. ( Egy alapos vesegyulladásról nem beszélve.)
Jó lett volna egy alaposabb, átfogóbb képet kapni erről a hihetetlennek tűnő teljesítményről.
Értékelés:
4 farkasokkal táncoló cseresznye az 5-ből!!!
Ez biztos jó lesz! Majd figyelem!
VálaszTörlésBár most nem voltam maradéktalanul elégedett Jodival, ettől függetlenül olvastatja magát, úgyhogy figyeld csak:-)
VálaszTörlés