"1996-ban már tíz éve múlt, hogy utoljára láttam a bátyámat, a húgom pedig tizenhét esztendeje tűnt el."
Ritkán teszek félre egy könyvet azért, hogy minél tovább tartson.
És félek bármit is leírni, mert ez a könyv úgy az igazi, ha magunk fedezzük fel.
Én, az abszolút amatőr már jócskán bele voltam gabalyodva a sztoriba mikor úgy igazából megnéztem a borítót. De még így is ezernyi meglepetés ért.
Rosemary a múltban él. Azon rágódik mennyi minden történt addig, míg húga ( akit a fülszöveg hibásan nővéreként említ) és bátyja is a családjuk részét alkották.
Aztán egyik napról a másikra Rosemary egyedül marad a szüleivel, akik úgy tesznek mintha hármasuk is egy boldog család lenne.
A kiradírozott szereplőkről pedig nem beszélnek.
"Szüleim ragaszkodtak a látszat fenntartásához, hogy szorosan összetartó család vagyunk, amelynek tagja szíves-örömest összeülnek egy-egy bizalmas beszélgetésre, és a viszontagságos időkben egymásnál keresnek menedéket."
Az igazság azonban az, hogy lányuk a lehető legmesszebbre jelentkezett egyetemre, ahol azt reméli egy nap mielőtt az FBI megtalálná Lowellt, a bátyja nála jelentkezik majd.
Peregnek Rosemary napjai, aki képtelen elvégezni az egyetemet, futó kalandjain kívül nincs társa az életében. Fel-felvillannak a régi, boldog családi emlékképek amikor testvéreivel még egy megbonthatatlan egységet alkottak.
"Egy röpke pillanatra így látom magunkat; mindnyájunkat együtt. Kigyógyulva és kijavítva. Újraegyesülve és tündökletesen."
Rosemary története a könyv háromnegyede után fordulatot vesz. Talán végre választ kaphat azokra a kérdésekre, amelyek tizenegy éves kora óta gyötrik.
Hol van Fern? És még annyi év után is kit büntet Lowell? Önmagát, amiért nem tudott Fern eltűnése ellen tenni, vagy a szüleit amiért hagyták, hogy ez történjen?
És mit írt anyja a naplójában, amit Rosemary a saját hibáján kívül elvesztett.
"Egyszer volt, hol nem volt egy család, két leánygyerekkel, akiket anyjuknak és apjuknak ígéretükhöz híven hajszálra ugyanúgy kellet volna szeretniük."
Nagyszerűen megírt könyv egy családról. A tudás és a képzelt hatalmuknál foga emberek olyan döntéseket hoztak amelyeknek beláthatatlan következményei lesznek.
Egy újabb bizonyíték az emberi butaságra.
Ahogy a történet vége felé haladunk, egyre inkább elhalványulnak a filmszerűen pergő gyerekkori évek, és gyorsvonatként száguldunk a jelenben.
Ha végső megnyugvás nem is létezik, azért egy szelet igazság, és megbocsájtás jut a szereplőknek.
Értékelés:
5 különleges cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése