Úgy tűnik ez a könyve ,és Hope a főszereplő marad a kakukktojás a könyvei között,mert valahogy elmaradt az izgalom olvasás közben,talán a túl sok részletben vesztem el,idegesített,hogy egy-egy momentum :például az időjárás ,több karakter szájából elhangzik,ismételve egymást.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOzDKrCYQg-jhugqbx3p6EajpMi5LSrtNgOm9Jj2eOFIlTAW9Qe7-aqeBe1al0E3-j22MfTxjYRaQokeHuokoj05rDxilvucNVdh8wcV5AdGLUAlm9pW8Ho6woqGbxi6w11bWiAs41wqSU/s1600/rem%C3%A9ny.jpg)
Gyermekkorának hamar vége szakad mikor kénytelen menekülőre fogni,meg sem áll Bristolig...
Bár a történet folyamatosan pörög ,változik valami mégis hiányzott nekem belőle...maga Hope személye sem lopta be magát a szívembe,igaz ,hogy amikor hideg volt fázott,ha nem evett éhség gyötörte de ennél jobban nem sikerült Őt megismernem és ez zavart.
Természetesen Hope hiába menekül a titkolt ,és ismert múltbéli dolgoktól azok egyre-másra felbukkannak az életében.
Alapvetően szeretem a hasonló regényeket,szívesen követem egy ember életútját,pláne ha ilyen eseménydús mint Hopé, de valahogy sok helyen untam már olvasni ,ahogy egyik szenvedésből a másikba esik.
Ettől függetlenül Pearse az egyik kedvencem marad,hiszen korábbi könyveivel: Hit,Titkok,Utazók nekem már bizonyított.
Értékelés:
4,5 cseresznye az 5-ből!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése