Jaj de beszédes ez a cím! Imádom.
Penelope akárcsak sok ezer sorstársa főz, mos, takarít, dolgozik és nem mellesleg van egy férje. Mindig van fontosabb mint saját magunk, az életünk. Sokkal fontosabb dolgok vannak; határidők, bevásárlás...hogy flottul menjen az agyrémnek érződő hétköznapok halmaza.
Ott motoszkál az agyunk hátuljában, hogy nem jó ez így, valami hiányzik, mennyire másképp szeretnénk. Több figyelmet. Több ölelést.Több szabadidőt.Hogy fontosnak érezhessük magunkat.
Talán Penelope sosem változtatott volna semmi, de történik valami amitől mindent megkérdőjelez, és újra szeretné építeni az életét.
Milyen sokan élnek párkapcsolatban, házasságban. Miért van az, hogy ami másnak megy az nekünk nem? Hogy lehet valaki évtizedek múltán is szerelmes? Miért ragaszkodunk valakihez? Mire vágyunk? Hogyan tegyünk boldoggá valakit? Na és saját magunkat?? Meddig ér az én, és hol kezdődik a mi?? Ugyanazt akarjuk egyáltalán?
Ezernyi kérdés amire választ várunk. Két ember bukdácsolása, ami örökké aktuális lesz. Mindig lesznek esküvők, és mindig lesznek válóperek. És ami közte van??
A sok önfeláldozó nő nem is tudja, hogy saját maga alatt vágja a fát…
Az őszintesége miatt tetszett a történet, nincs benne semmi szirup meg romantika. Nyers valóság.
Értékelés:
4 kiábrándult cseresznye az 5-ből!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése