"Azt kívánom bárcsak többre emlékeznék. Bárcsak feljegyeztem volna Nick külsejének minden részletét, az arckifejezését, testének az állomás szürke épülete előtt kirajzolódó körvonalát, mert legközelebb csak 1938 nyarán láthattam újra, azon a nyáron, amikor jött a hurrikán, és elmosta a világot."
A könyv címe, borítója és fülszövege alapján ki gondolná, hogy ez a romantikus történet emléket állít annak a hétszáz embernek akik 1938. szeptember 21.-én áldozatául estek egy pusztító hurrikánnak New England partjainál.
A szerző a túlélők leírása alapján vetíti a vihart az olvasók elé, de előtte még megismerünk négy fiatalt akik 1931-ben a gondtalan főiskolás éveik alatt összeismerkednek, szerelmesek lesznek.
"Nem gondolok másra
Azóta, hogy csak
Rád gondolok."
Aztán hét évvel később Lily, és Budge újra találkoznak a festői Seaview-ban, ahol minden előkelő családnak nyaralója van.
Lily és Budge gyerekkoruk óta barátnők voltak, most pedig kínosan érzik magukat egymás társaságában. Hiszen Budge immáron annak a Nick-nek a felesége akinek szíve Lilyért dobogott. Budge párja pedig Graham, aki most Lilynek udvarol...
A váltakozó időrendben izgalmasan, és persze romantikusan rajzolódik ki az első igaz szerelem, majd csalódás, árulás.
A jelenben pedig felnőttként találkoznak.
A sok kérdés és rejtély szép lassan feltárul, miközben szereplőinknek sejtelmük sincs, hogy olyan végzet robog feléjük ami sokkal több kárt okoz egy összetört szívnél.
A szerző egy nagyon hangulatos történetet írt meg, szerencsére kellő arányokat tartva a romantika terén is.
Perzselő nyár, a látszatra sokat adó társaság, csillogó partik és vacsorák, csilingelő jégkockák és forró homok, na meg a szerelem mindent elsöprő ereje kellő varázserővel bír ahhoz, hogy az utolsó oldalig a fotelhez szegezze az olvasót.
Értékelés:
4 napernyő alatt érő cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése