Nem volt szerencsés választás sem a borító, sem a cím. Egy ismerősöm ajánlotta csak ezért vettem kézbe a pici, kétszáz oldalas könyvet.
Eszter és húga felváltva szólalnak meg a könyv lapjain, mesélnek álmaikról, vágyaikról a jelenlegi sivár helyzetükről. Leginkább saját családjuk közönye az, ami elkeseríti a a testvérpárt, ennek ellenére egymás felé sem nyitnak.
Eszter teherbe esik... Telnek a hónapok anélkül, hogy családjának elmondaná.Várja, hátha anyjának feltűnik egyre gömbölyödő pocakja. De anyja nem törődik vele, ahogy a többi gyerekével sem. Látszólag példás családanya, dolgozik, ellátja a háztartást, "neveli" gyerekeit... Eszter húga is anyja figyelmére áhítozik mindhiába. Pedig jól tanul, szorgalmas, igyekvő anyjának mégsem elég jó.
Az ember dühödten olvassa a sorokat, és egyre csak azt kérdezi magától, hogy miért is szül az ilyen nő?? Minek neki gyerek, ha sosem kérdezi meg tőle minek örülne, miről álmodozik, mire vágyik? Helyette belesüpped saját maga sajnálatába, az összes dühét és keserűségét amit férje iránt érez azt a gyerekein veri le.
Számomra azért is volt fájó olvasni a könyvet,mert rengeteg momentum köszönt vissza a saját gyerekkoromból. Nálunk is a leggyakoribb szó a nem volt bármit is szerettem volna, nem volt játék, családi program...a nem vagyok fontos senkinek érzés...rideg tartás-mindig ez jut eszembe.. Testvéreimmel is egy ideig összetartottunk, aztán már mindegyikünk csak saját magával törődött...egyszer-kétszer kiálltunk ugyan egymásért a szüleink előtt de aztán már nem volt kedvünk/erőnk még ezeket a csatákat is megvívni...
Tessék elolvasni és okulni belőle!!!
Tóth Olga szociológus lévén különös érzékenységgel nyúlt a témához. Jó lenne ha a könyvnek lenne folytatása!
Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése