" Talán jobb, ha az embernek nincs is története ,mintha olyan van,amely állandóan csak változik."
Ez a mondat passzol legjobban a könyvhöz,szinte minden benne van ami lényeges.
Margaret éli nyugalmas vénkisasszonyos életét édesapja könyvesboltjában,egy nap levelet kap Vida Wintertől a híres írónőtől,hogy írja meg életrajzát.
A munka nem tűnik különösebben izgalmasnak,bár tény,hogy Miss Winter mindig is titokzatos életet élt,sok cikk jelent meg róla,mégsem árult el magáról szinte semmit.
Miss Winter mesélni,Margaret jegyzetelni kezd.Ahogy megelevenedik a múlt úgy bukkannak elő a kísértetek mind az írónő,mind Margaret életében.A családi házból,kiságyból,szekrényekből előlépnek a csontvázak igazságot,helyet követelve a történetben.
Margaret sírfeliratokat böngész,levéltárakban kutat,Miss Winter pedig mesél....
A történet végig nagyon izgalmas ,lebilincselő a végkifejlet pedig még tartogat slusszpoént is.A mellékszereplők felbukkanása,szerepe pedig még csavarosabbá teszi a könyvet
.A Tizenharmadik történet végére a szellemek megnyugszanak,az élők bizonyosságot szereznek.
Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése