2012. január 24., kedd
Donna Jo Napoli:A mosoly
"Négy évbe telik, amíg a festmény elkészül. Először vázlatok készülnek. Úgy érzem mintha Leonardo ezer vázlatot rajzolna. Aztán ülnöm kell. Ülni, miközben Leonardo csak figyel engem. Ülök reggel, napfényben, és holdfényben, és ülök nyári, őszi, téli, és tavaszi fényben. És az évszakok ismétlődnek, újra és újra és újra."
A 15. századi Firenzében a tizenöt éves Monna Elisabetta éli a jómódúak életét, gazdag selyemhernyó tenyésztő szülei épp bált terveznek lányuknak, hogy gazdag és lehetőleg özvegy férjet szerezzenek neki.
Furcsa, de egyúttal nagyon jó volt hétköznapi emberként megismerni olyan művészeket mint Leonardo da Vinci, Ghirlandio, Raffaello.
És persze a híres Medici család is helyet kap a történetben: a legkisebb Medici fiú szerelemre lobban Elisabetta iránt. A szerelem kölcsönös, ám Firenze első emberének, Giulianónak bátyja iránt érzett gyűlölete egyre inkább romba dönti a gyönyörű, nyüzsgő, kultúrával teli várost, és a két fiatal elszakad egymástól...
A könyv Elisabetta életét követi nyomon, de sokrétű, és helyet kap benne minden fontos, ami akkoriban történt. A történelmi mozzanatok pontosak, csak a festmény köré elképzelt történet nem. Napoli egy újabb és kedves, szívmelengető történetet varázsolt ama bizonyos mosoly mögé.
"...De előbb..-bólint Giuliano Leonárdónak, aki egész idő alatt itt volt, és tanúja volt bizalmas együttlétünknek!-Ez az. Ezt a mosolyt fesse meg nekem, hogy akármerre is állok mindig rám mosolyogjon."
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése