A piciny kötetből ki és a mindössze158 oldalból sem néztem volna,hogy ennyire remek történetet takar.
A szerző nem kitalált történetet vetett papírra,sajnos ez egy dokumentumregény a belgiumi menekültszálláson rekedt emberekről.
Bipul Masil a narrátorunk,Ő mutatja be sorstársait,és a szürke hétköznapokat a drótkerítéssel körülvett szálláson.
Ami számomra megdöbbentő volt,az a humor.Olyan önirónikus és keserédes a könyv stílusa,hogy nem lehet letenni,és bár persze vannak benne megdöbbentő dolgok,mégis átérződik rajta az élet szeretete.
Megannyi nemzetiség szorul egy piciny szobába,hogy elmesélje milyen menekültnek lenni,várni egy papírt ami akár azt is jelentheti,hogy mehetsz vissza oda ahonnan elmenekültél...
"Ha az egyik azt mondja,hogy neki a katonák otthon mindkét lábát eltörték,akkor a másik rögtön rávágja,hogy náluk otthon odahaza sokkal rosszabb a helyzet,neki ugyanis három lábát törték el.Ezzel aztán el is múlik minden reményed,mert miért is kapnál két törött lábbal menedéket,ha van aki még hárommal sem kap."
Értékelés:
5 csillag az 5-ből!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése