Amikor ilyen jellegű könyvet olvasok-ahol kisgyerek mesél baromi érettséggel felszerelkezve,mindig elszégyellem magam...mert bár neki baromi nehéz,és egyedül!!! van ,és szegény ,és mindig csak a holnap van előtte mint a jövő csodás reménye,mégis boldog,mégis tud örülni,mégis ilyen humorral,életszeretettel beszél a nehézségekről.
Biztosan sok ilyen hely van a világon..és biztosan sok ilyen Rosa mama is,csak nekünk innen nehéz ezt elképzelni.
Momóból is biztosan több van és az ember csak reménykedik,hogy nekik van holnapjuk.A könyv elején persze szerintem mindenki hitetlenkedve rázza a fejét,hogy olyan nincs,és még a 70'-es években sem volt,hogy valaki lerakja egy nőnél a gyerekét és elmegy kurválkodni....én valahogy pesszimista alkat vagyok ilyen téren,és azt mondom,hogy az elmaradt országokban még ma is létezhet ilyen sőt....
Rosa mama öregszik,Momó pedig felnő....miközben sok-sok ember,különböző nemzetiségű ,nyelvű,hitű embert ismerhetünk meg,igazi nemzetközi kavalkád vonul fel a könyv lapjain.
Azt hiszem ez az a könyv amit olvasni kell,átélni,átérezni nem pedig beszélni róla.
értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése