2012. május 29., kedd
Charles Martin :Maggie
Az Új élet reménye folytatása ez a könyv, az első része emberibb, ez pedig izgalmasabb volt. Bár még mindig nem jöttem rá,hogy a szerző miért kevert bele egy adag krimit is az amúgy is lelkileg megterhelő történetbe.Talán túl laposnak ítélte az alapsztorit és ezzel akarta felturbózni?? Fogalmam sincs de a lényeg ,hogy alaposan kifáradtam olvasás közben mert egyik balhéból a másikba csöppentünk. A sztori vége nekem kicsit csöpögött,na de kezdjük az elején-ott hagytuk abba az első részt,hogy Maggie felébred a szülés utáni több hónapja tartó kómából.... Dylan nagyon boldog ugyanakkor rá vár a nehéz feladat,hogy elmondja Magginek azt a négy hónapot az életükből,amiben csak Dylan volt a főszereplő....
A szerző remekül kitér mindenre ami csak emberileg lehetséges egy ilyen helyzetben,hogyan állt helyt egyedül egy férfi,hogyan képes életben tartani a reményt és önmagát miközben gyászol ,és egyáltalán próbál a felszínen maradni-persze ott van a pap,és a barátok,nekem ez a közösség kicsit hihetetlen ,ahogy egy emberként állnak a két fiatal mögött,manapság szerintem az ilyen elképzelhetetlen,egyrészt túl sokan vannak bajban,másrészt nagyon kevés az olyan ember aki a saját gondjai mellett a máséra is nyitott,és segítőkész...
A történet második felében aztán Maggie is szerepet kap,próbál újra talpra állni és eltökélt szándéka,hogy újra teherbe esik....
Aztán ahogy követjük a házaspárt a gyógyulás útján,jön az a furcsa szál,amit krimibe illőnek tituláltam....ez jócskán feldobja a lelkileg kifáradt olvasót,hogy aztán még inkább könnyekben törjön ki.
Valahogy Martin tudja,hogyan kell a női olvasókat maga mellé állítani a lelkizés nagymestere! Tetszik,hogy a könyvei végén mindig ír egy picit magáról,most is kapunk pár oldalt az író magánéletének vívódásaiból, a könyvek születésének körülményeiről,és persze arról,hányszor kapott visszautasítást a kiadóktól!!!
Nagyon várom már a szerző többi könyvét amiket szintén a General Press kiadó jelentet majd meg.
A borítót már nem ajnározom ,egyszerűen csodaszépek és remekül átadják a könyv hangulatát. Kiss Gergely tervezi a szebbnél szebb borítókat.
Értékelés:
4,9 cseresznye az 5-ből!!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése