Maradjunk csak az őrületnél, már ami a könyv címét illeti, ugyanis hiába vártam a vadnyugati prérin indiánfoltos lovon való vágtát, és szemérmes csókokat. Helyette az arcomba lett tolva a zord és kegyetlen élet az 1850-es években mikor az első telepesek próbálták megvetni a lábukat a kietlen tájon. A telek itt hosszúak és hidegek voltak, mínusz negyven fok és hónapokra való elzárás attól a "külvilágtól" ami egyébként is mérföldekre volt. Itt a szomszédok nem tudtak átruccanni csak úgy egymáshoz. Fa helyett szénával tüzeltek, kávébab helyett szárított rozsból készült a kávé. Igazi tégla helyett gyeptéglával építkeztek, vagy egyszerűen a földbe vájták a kunyhókat.
Loup- itt él Mary Bee Cuddy, aki tanárnőnek szegődött el. Ám egykettőre egyedülálló gazdálkodó lett belőle, saját földdel. Bár teljesen másképp képzelte el élete kalandját valamiért mégiscsak szereti ezt az életet. Nő létére remekül helytáll.
Sajnos nem mindenkinek sikerül ezt az életformát megszokni. A sok spekuláns hamis ígéretekkel és rengeteg hazugsággal csalja lépre az embereket, akik hátra hagyva mindenüket, jó esetben férjjel, feleséggel új életet kívánnak kezdeni. Az amerikai hadsereg segítségével igyekeznek leigázni az indiánokat, akik ádáz ellenségnek bizonyulnak.
Az ígéret földjén nem várt nehézségekkel néznek szembe, és sokan nem bírják a testi lelki terheket. A férfiakkal legtöbbször az alkohol végez, vagy öngyilkosok lesznek. A nők pedig eszüket vesztik...
Mary nehéz feladatot vállal magára. A környékbeli telepes családok közül négy nőt kell Iowába vinni. Mind a négy nő belerokkant az itteni életbe. Az érintett családok szégyellik ami velük történt, így egy-egy ilyen utaztatást igyekeznek titokban tartani.
Egy metodista lelkész felesége vállalta, hogy Iowából minden nőt hazavisz a családjához, vagy szanatóriumba kerülnek. Eddig kell Mary-nek eljutni a nőkkel.
Az út öt hét. Indiánokkal, viharokkal, magánnyal és négy őrült nővel kell megküzdenie Mary-nek. Az utolsó pillanatban megveszi George Briggs földfoglaló idejét öt hétre, amennyiben sikerül elérniük úti céljukat háromszáz dollárt kap.
Megismerjük a négy nő rövid és kegyetlen életét amit telepesként éltek. Majd útnak indul a dobozszekér, a leszíjazott nőkkel.
Rég olvastam már ennyire kemény történetet. A szerző nyolc évig gyűjtőtte az anyagot, hogy hiteles képet adjon a telepesek életéről, a nők kiszolgáltatott helyzetéről és az erőfeszítésekről, amik sokszor meddőnek bizonyultak. Hihetetlen kemény életük volt ezeknek az embereknek, akiknek lelki szemeik előtt termő talaj, kigömbölyödött jószágok, és töménytelen mennyiségű termés lebegett. Gyakran azonban az indiánok elhajtották az állataikat (jó esetben életben hagyva a gazdákat), az aszály elvitte a termést, télen pedig mindenük ami megmaradt megfagyott.
A nők a megszámlálhatatlan házimunka mellett szinte folyamatosan szültek. A gyerek halandóság hatalmas méreteket öltött.
Mary annyira valóságos karakter, hogy nehezen hiszem el, hogy kitalált személy. Az első mondattól kezdve a szívembe zártam, és felnéztem rá.Élt bennem egy elképzelés a nős és a férfi sorsát illetően.De nagyon kevésnek bizonyult amit én elképzeltem. Ezért remek ez a regény, a szerző egyszerűen sokkolt! Voltak részek amiket többször el kellett olvasnom, mert nem akartam elhinni, hogy valóban jól értettem a leírtakat.
Kétségtelen, hogy kegyetlen, és zord és ezernyi negatív jelzővel lehetne elrettenteni az olvasástól, én mégis zseniálisnak tartom. És nagyon is ajánlom elolvasni.
A borító remekül sikerült.
Értékelés:
5 kegyetlen cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése