A szerző Karjaidban könyve után máris itt egy újabb kedves szívmelengető történet az Írisz könyvek sorozatból.
Az előző könyve mintha csak bemelegítés lett volna, legalábbis nekem ez már sokkal kiforrottabb és gördülékenyebb volt.
Sean a negyvenes férfi főhősünk évekig dolgozott ápolóként a világ veszélyes helyein. Úgy gondolta, hogy élete végéig segít másokon, egészen addig míg szörnyű családi öröksége a Huntington-kór éppúgy elhatalmasodik rajta ahogy édesanyján is.
Ám Sean hiába várja a borítékolt véget, az nem jelentkezik. A férfi pedig egyszeriben kiüresedik és nem tudja teljes szívvel végezni már a munkáját.
Hazaindul Belhambe, ahol húga, nagynénje és unokaöccse várja, na meg a dilemma, hogyan tovább.
Sean azonnal a dolgok sűrűjébe csöppen. Húga nem titkolva kész átadni a családi stafétabotot testvérének. Deirdre színésznői karrierről álmodik. Így a fiatal nő joggal örül, hogy mostantól Sean lesz a családfő.
Ám a férfi azt sem tudja, hogy hat évnyi távollét után hol kezdje az életét. Vagy inkább, hogy hogyan folytassa.
Lassú és döcögős út vár rá. Saját családját is meg kell ismernie, fel szeretné karolni unokaöccsét, és a nagynéni is egyre több segítségre szorul.
Valahogy olyan ez a könyv mint egy jó kis esti film, ahol a szimpatikus főszereplőt végigkísérjük élete sorsdöntő pillanatain.
Drukkolunk neki, hogy révbe érjen, hogy adja fel végre önként vállat magányát, hogy merjen végre szeretni, hogy elhiggye megtalálhatja önmagát az ember akár negyvenévesen is.
Bár ez egy teljesen különálló regény, azért aki olvasta a szerző előző könyvét találkozhat onnan szereplőkkel.
Értékelés:
4 hazatérő cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése