A történet dübörgésszerűen dönt le az embert a lábáról... elkezdi olvasni, aztán már csak azt veszi észre, hogy betemette a háború, a távoli dübörgés csatazajjá alakul át, ahol egy fiatal fiú nemcsak a hazájáért, de önmagáért is harcol.
Nem tudom mi alapján válogat az agyam, hogy egy korábban elolvasott könyvből mit őriz meg, és mit nem. Nem is konkrét dolgokra gondolok, inkább érzésekre, hangulatra. Ha például ez a könyv kerül a kezembe szomorúság telepszik rám. Mégis az egyik kedvenc könyvem.
A könyv azon is elgondolkodtatott, hogy milyen iszonyatosan félelmetes módon hatnak ránk a különböző élethelyzetek, például a háború. Millió emberi sors pecsételődött meg az oktalan vérontás miatt, és hiába élték túl a háborút, többé nem tudtak attól szabadulni.
1916. Két angol fiú önként jelentkezik a hadseregbe. Will és Tristan a kiképzés alatt barátok lesznek. Vagyis mi olvasók, és szegény Tristan is jó ideig azt hiszi, hogy barátok... valójában olvasás után sem tudtam eldönteni, hogy Will-t mi mozgatta, mi alapján engedte magához közel, aztán lökte el magától Tristan-t, hogy aztán végzetes következményei legyenek ennek a játszmának.
Tristan, hol nekünk mesél, hol Will nővérének, aki szintén abban a hiszemben találkozott Tristannal, hogy Will legjobb barátját láthatja, aki elmesélheti, hogy Will nem volt gyáva.
A háború mellett előtérbe kerül egy kényes téma, a másság. Még napjainkban is sokszor tabunak számít, gondoljunk bele, hogyan viszonyultak az emberek a témához abban az időben.
Újraolvasva a könyvet megállapítottam, hogy semmit sem vesztett az erejéből. Ugyanúgy letaglózott mint amikor először olvastam.
Értékelés:
5 hős cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése