"Mintha minden fény, minden világosság elszökött volna a földről, és az égbolton talált volna menedéket."Személy szerint az a bajom a háborúkkal, hogy sosem azok vívták akik kitalálták.
Bár ez a könyv nem egy klasszikus háborús regény, amiben csatlakozunk a katonák sorához végigkövetve útjukat, ami borzalmakkal van kikövezve, mégis teljes képet kapunk a szenvedésről.
A könyv első része a hátramaradtak története. Nők és családok kik férjekért és fiaikért aggódva a megszállt Párizsból menekülnek. Az emberek egészen addig míg a macskaköves utcák csendjét fel nem verte a német csizmák zaja egyfajta révületben voltak, akik hiszik is meg nem is, hogy az ellenség egyszer bizony a ház elé ér. Aztán mikor a megszállás már kézzelfogható volt szereplőink,- akik között bankár, táncosnő, pap és jómódú polgári család éppúgy szerepel- ki-ki a maga társadalmi helyzete szerint tette és vitte amit lehetett.
A szerző éppúgy kifigurázta a banki tisztviselő feleségét, mint a különc írót. A tehetetlenség és rettegés mellett remekül megfért az irónia és a humor.
Van aki csak a vidéki rokonhoz szeretne eljutni, míg tehetősebbek úgy gondolják nekik háborúban is jár a kényelmes menekülés. Nekik szóba sem jöhet egy tanyasi szoba. Nyaralókról, szállodákról ábrándoznak, teljes kényelem mellett talán elviselik a megszállást.
Jellemző, hogy a városból vidékre indulók vajmi kevés tapasztalattal és józan ésszel felvértezve képesek voltak az egész háztartást az autókra pakolni. És jobbára olyan holmikat cipelni, mint egy kerek, szalonba való asztalka...
Felváltva csatlakozunk szereplőinkhez, hogy aztán megtudjuk ki meddig jutott.
Érdekes, hogy a háborús regényekben várjuk a szereplőktől a legnagyobb jellemfejlődést, ami meglepően sokszor elmarad.
"A regény legyen olyan, mint egy idegenekkel teli utca, ahol csupán két-három, és nem több teremtmény jár-kel, akiket mind alaposan ismerünk."
A könyv második része egy Franciaországi kisváros megszállás alatti életét mutatja be.
Az új szereplők mellett egy-két alak felbukkan az első részből is.
Az Angeiller hölgyek-anyós és menye- feszültséggel teli kapcsolatukat tovább terheli a házukba beköltöző német tiszt, aki tisztelettudó és kedves, de mégiscsak német akinek látványa még inkább kínozza az idősebb Angeiller hölgyet, hiszen szeretett fia Gaston hadifogoly. Szemérmetlen menye pedig nemcsak, hogy szóba áll az ellenséggel de még nevetgél is vele.
A két nő a hideg és penészes házban szívet tépő sóhajok és szemrehányások között kerülgetik egymást.
A két fiatal szemérmesen közeledik egymáshoz. Bár tisztában vannak a korlátaikkal, mindketten házasok, ráadásul ellenségek, és ehhez mérten kellene viselkedniük.
"Szinte megijedt az ébredező érzelmeitől:ilyesmit érezhetett volna egy vadállat simogatás közben;zord és édes érzés volt, ellágyulás és rettegés keveréke."
A hadifogságban sínylődő franciák családjai beletörődéssel veszik tudomásul, hogy nem elég, hogy terményüket, lovukat, minden javukat be kell szolgáltatniuk, ráadásul egy idegent kell kerülgetniük a saját házukban.
"Az ellenséges katonát soha nem önmagában látták, nem mint egyik emberi lényt szemtől szemben a másikkal: mögötte megszámlálhatatlan rajokban nyüzsögtek a távollévők és halottak kísértetei."
Egy idő után mind a franciák mind a németek elfogadható egymás mellett élésre rendezkedtek be. Hosszú távon nehéz állandó gyűlölettel kelni és feküdni. Ám egy napon egy vidéki tanyán elszállásolt tisztet meggyilkolnak, emlékeztetve megszálltakat és megszállókat, hogy voltaképpen ellenségek, kik sosem bízhatnak egymásban...
Gyönyörűen megírt háborús regény egy nő szemén keresztül.
Az orosz származású francia írónő öt kötetesre tervezett regényéből, sajnos csak az első két rész készült el teljesen. A további részekből csupán részletek és címek maradtak meg az utókornak.
A könyv utószavában többet megtudhatunk a szerzőről és a regényeiről, valamint haláláról. "A szerző a regénybeli események kortársaként maga is a tragédia szereplőjévé vált."
Értékelés:
5 háborús cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése