David Levithan: Nap nap után

 
"Ahány ember bőrébe bújsz, annyiféleképpen érezheted a cseresznye ízét."

Hű, nem tudom mit írjak erről a könyvről. Az biztos, hogy különleges, szomorú, lebilincselő, extrém meg sok minden más.

A. élete kész rejtély. Azt is írhatnám csupa csoda! Ez a csoda annyiból áll, hogy A.-nak van tudata. Tudatos döntései, gondolatai, de ezekhez nincs saját teste.
Minden nap új emberben ébred. Így van ez születése óta. Gyerekként azt hitte ez a normális, és mindenki kénytelen "költözni" akár van hozzá kedve akár nem.

" Vasárnap reggel Ainsley Mills ágyában ébredek. Gluténérzékeny vagyok, félek a pókoktól, viszont három skót terrierrel büszkélkedhetek, akik közül kettő velem alszik."

A. eleinte még élvezte is ezt a gyökértelen létet. Minden alteregójában talált valami szerethetőt. És minden megszerzett tudást elraktározott. A véletlen döntötte el, hogy A. fiú lesz aznap avagy lány. 
Lehet, hogy egy napig vegetáriánus lesz, és lehet, hogy élsportoló.
A. nemtelennek érezte magát, mind fiúként, mind lányként jól érezte magát. A test neki csak egy burok volt, amivel láthatóvá vált mások számára.


Ám egy nap A. egy fiú bőrébe bújva annak barátnőjébe szeret. És ez a szerelem arra sarkalja A.-t, hogy válaszokat keressen létezésének kérdéseire. Vágyni kezdte az állandóságot, egy saját testet, amin nem kell osztoznia. Családot, múltat akart.

"A szomorúságban amúgy semmi szép és jó nincsen - ez csak mítosz.
A szomorúság beleragad a vonásainkba, és abban bizony nincs finomság."

Bár vannak kérdések amikre nem kaptam választ: Például, hogy A. miért csak tizenhat éves korig "öregedett"?? Mitől nem lett idősebb? - ettől függetlenül teljesen a könyv hatása alá kerültem.

Kicsit gyors lett a befejezés, jó lett volna többet megtudni erről a furcsa test nélküli létezésről.

Összességében ez egy remek, nagyon eredeti regény, szép gondolatokkal.

Értékelés:

4.9 láthatatlan cseresznye az 5-ből!!