"Az a fajta sűrű, szürke, nagy szemű eső esett, amitől akkor is hidegnek és szomorúnak hat az otthonod, ha anyád szelleme éppen nem haldoklik az emeleten."
1988. Egy észak -dakotai rezervátumban támadás ér egy indián nőt.
Geraldine még haza tud vezetni de képtelen kommunikálni ,és a kórházi ápolás után sem beszél. Sem férjének, aki törzsi bíró, sem a rendőrségnek nem árulja el a támadás részleteit.
Joe tizenhárom éves. Tehetetlenül nézi ahogy egykor tökéletes családja darabokra hullik.
Apja ugyan félig-meddig bevonja a gyereket a nyomozásba, de érzi, hogy ezek a dolgok még nem valók egy gyereknek.
Joe úgy dönt, hogy barátai segítségével próbálja megtalálni anyja támadóját.
A támadó éppúgy lehet indián mint fehér ember, származhat akár az odzsibua törzsből is.
A könyv egy különleges témát dolgoz fel, ez pedig az indiánok jogi, és társadalmi helyzete a nyolcvanas évek végén. Bár törzsi bírók, és rendőrök is dolgoztak, sokszor fehérek voltak a támadók, így az ottani rendőrség nem szívesen foglalt állást, főleg nem indiánok védelmében.
Az indián hagyományok, hiedelmek mesék is megelevenednek a lapokon.
Joe hihetetlen gyorsan felnőtt, az anyjával történetek véget vetettek a gyerekkorának.
Bár érdekes és izgalmas volt a könyv, nekem valahogy túl steril volt minden szereplő, egyikük sem került közel hozzám, nem igazán tudtam átélni az érzelmeket, drámákat.
Értékelés:
4 indián cseresznye az 5-ből!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése