"...boldogtalan kutyák módjára telepedünk le bárhová, ahol egy kevés hely és meleg van."
A dán szerzőnek ez a harmadik regénye.
A fülszöveg rögtön megfogott.
Az iskolaigazgató Frederik, felesége Mia és kamaszfiúk Niklas átlagos dán család. Jómódban élnek, szeretik a munkájukat.
Mia úgy érzi tizenöt év házasság és pár rossz év után férje újra az az ember akihez anno hozzáment.
Nyaralásuk alkalmával azonban kártyavárként omlik össze a röpke boldogság. Egy életveszélyes helyzet után a kórházban férjénél agyhártya daganatot diagnosztizálnak. És bár a daganat műthető, az orvosok szerint a férfi olyan személyiségváltozáson megy keresztül ami örökre szólhat.
Mia átértékeli a tökéletes három évüket, és az azt megelőző rémálmot, amelyben a szeretők éppúgy szerepelnek mint a munkamánia.
A műtét után Frederik agresszív, érzéketlen és kiszámíthatatlan lesz. Tiszta pillanataiban pedig csak sír.
Mia próbál alkalmazkodni a megváltozott helyzethez, vigyázni a férjére, és feltérképezni ezt a furcsa betegséget.
Támogatói csoportot keres, ahol némileg hasonló helyzetben lévőktől vár támaszt és segítséget.
Ám a családnak még fellélegezni sincs ideje, amikor kiderül, hogy Frederik sikkasztott...
Mikor volt beteg Frederik? És mikor egészséges? Hogyan, és hová sorolják be tetteit?
Hogyan hozzon helyre mindent Mia egymaga?
Lendületes regény egy rémálomról.
Ijesztő volt olvasni, hogyan tud egyik napról a másikra idegenné válni számunkra a valaha hozzánk legközelebb álló személy.
Az anyagi és lelki terhek elviselése lehetetlennek tűnik.
Van jó megoldás és életszemlélet ilyen esetekre?
Voltak a regényben gyengébb részek, számomra ilyen volt a történet vége, és pár momentum, amit a szerző az izgalmak miatt alkalmazott, de úgy gondolom itt a kevesebb több lett volna. Kicsit sok volt, hogy a történetben lassan már minden szereplő agysérült lett.
Összességében egy izgalmas, elgondolkodtató történet.
Értékelés:
4 horpadt cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése