2015. február 15., vasárnap

Matthew Quick: : Bocsáss meg, Leonard Peacock!

 
 "Mert az úgy van, hogy egy ideig mindenki felköszönt minden évben, aztán hirtelen már arra sem emlékszel, mikor énekelte neked valaki utoljára, hogy boldog szülinapot."



Vannak olyan könyvek amik akkor is elolvastatják magukat, ha újra és újra elutasítjuk őket.
Ez a könyv pont ilyen volt.( A szerzőtől a Napos oldal egyáltalán nem jött be.)
Aztán mikor a kezembe került kíváncsiságból el akartam olvasni az első oldalt, aztán már csak azt vettem észre, hogy a végére is értem.

Leonard gimnazista. Minden tekintetben más mint a többiek. 
Fura dolgai vannak, fura gondolatai és fura barátai.
Egyetlen napra csatlakozunk hozzá. 
Megismerjük a barátait, tanárait, az iskoláját. A szüleit, akikre mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy szülők.
És azt is megtudjuk mit tervez aznapra Leonard. És főképp, hogy miért???


Tele van a történet jobbnál jobb szereplőkkel- Herr Silverman! furábbnál furább dolgokkal- írj magadnak levelet a jövőből! Leonard lábjegyzetei!

Amikor ilyen történetet olvasok elszomorít, hogy mennyi Leonard élhet a világban.


Értékelés:
4 szeretett cseresznye az 5-ből!!!


2 megjegyzés: