Két könyvről

Mindkét könyvet még tavaly olvastam, de az ünnepek alatt és után valahogy sosem értem el odáig, hogy írjak is róluk, pedig a Parfüm titka nagyon jó kis könyv! 
A másik pedig a Lányunk férje. ( Ettől ugyan nem ájultam el, de egyszer el lehet olvasni.)

 
Kathleen Tessaro: A parfüm titka

A történet nagyon egyszerű: 1955 egy fiatal Londonban élő nő levelet kap, melyben egy ügyvédi iroda tudatja vele, hogy hatalmas örökséget hagytak rá.
Grace Munrónak fogalma sincs, hogy ki a titokzatos idegen, félreértést sejt a dolog mögött.
Férjét hátrahagyva Párizsba utazik.

Bár Grace-t nyomasztja házasságának kisiklása, Párizsban egy új világ tárul fel előtte.
Élvezi a gyönyörű városban töltött minden percet. Ráadásul lelkes kísérőre akad az ügyvédje Eduard Tissot személyében.

Grace bevallja Eduardnak, hogy fogalma sincsen ki az ismeretlen jótevője, semmit sem tud a titokzatos  Eva d'Orsey  személyéről.

Ketten kezdik hát keresni a válaszokat. Az 1920-as évek Párizsa elevenedik meg előttük. És egy szegény lány életútja aki parfümöket ihletett.

Pestiesen szólva nagyon egyben van a történet! Millió könyv és film alapja a váratlan örökség és utazás, mégis ez a történet zseniális, és nagyon hangulatos.
Imádtam minden egyes sorát, kedvenc lett!!

Értékelés:
5 parfümös cseresznye az 5-ből!!!





Charity Norman: A lányunk férje

A fülszöveg ajánlója szerint a szerző felveszi a versenyt Jodi Picoult  könyveivel. Szerintem nagyon nem, de mindegy is.

A történet lényege, hogy egy családi veszekedés során a férj megüti a feleséget, aki olyan szerencsétlenül esik el , hogy azonnal meghal. A házaspár három gyereke szemtanúja az esetnek.
Az apa börtönbe kerül, a két kisfiú és a  kamaszlány pedig az anyai nagyszülőkhöz.
Eltelik pár év, az apuka szabadul.
Látni szeretné a három gyerekét, részt venni az életükben stb.

Lassan teljes képet kapunk a családról, a házaspár  boldog időszakáról, a három gyerek születéséről.

Az volt a bajom a történettel, hogy egyrészt nagyon hatásvadásznak tűnt, másrészt egyáltalán nem volt bennem semmi bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy mi is lesz a vége, teljesen egyértelmű volt. De azért a szerző még lefutott kétszáz kört, anélkül, hogy kételyeket ébresztett volna az olvasóban.
Ha már maga a könyv említette meg Picoult nevét, akkor mondom, hogy ő aztán bizonytalanságban tudja tartani az olvasót, tud olyat és úgy írni, hogy megszenvedjük a döntést.
Két szereplő volt jól és teljesen kidolgozva, a kamaszlány és a nagypapa.
Miattuk olvastam végig a könyvet.

Értékelés:
3,9 családi cseresznye az 5-ből!!!