"A fronthoz közeledve felfoghatatlan volt a zaj, de a pacsirták továbbra is szálltak a gyászos égbolton, és skarlátvörös pipacsok kókadoztak a futóárkok szélein."
Alice Winn nevét megjegyeztem!
Vajon mi késztet arra egy fiatal nőt, hogy az első világháború borzalmairól írjon? Többek között a véletlen, és egy iskolai újság mely anno az adott iskolából bevonult diákok sorsáról is megemlékezett.
Persze ez még nem lenne elegendő egy zseniális történet megalkotásához. A szerző nagyon tehetséges, és elképesztő érzékenységgel bújt a fiatal, naiv, de nagyon lelkes és hazafias fiúk bőrébe. Korábbi hasonló élmény
A Gyáva kapcsán, már sejtettem, hogy rossz ötlet lesz bárkit is megkedvelni a szereplők közül. Természtesen hiába, összeszorult szívvel olvastam a sorokat. Tizenhat, tizenhét évesek voltak amikor ki saját döntésként, ki szülői, vagy társadalmi nyomásra igazi fegyverre cserélik az addig közelharcra használt vonalzóikat.
"A legrosszabb az, amikor rájössz, hogy már másodszor írsz ugyanannak a szerencsétlen asszonynak; két levélben mondasz neki köszönetet a két fiáért."
A képzeletet a valóság mindig felülmúlja, főleg ha az emberi kegyetlenségről van szó.
Ellwood és Gaunt egy angol elitgimnázium elkényeztetett úri ficsurjai, gondtalanok, sokszor unatkoznak, kedvtelésből kínozzák diáktársaikat, és alig várják, hogy végre felnőttet játszhassanak. A történelem átírta a sorsukat.
"Ellwood hamarosan megtanulta, hogy nem az erőszak, hanem a borzasztó körülmények tették elviselhetetlenné az életet a lövészárokban."
A szerző remek ütemet tartott, nemcsak a háború borzalmait taglalva. Teret engedett a költészetnek, szerelemnek, és egy izgalmas történethez méltóan párhuzamosan olvashattuk a két főszereplő Ellwood és Gaunt vesszőfutását lövészárokban, hadifogolyként, eltávozáson. Háborús könyvek kapcsán félő, hogy az unalomig ismételt és ismert sémákra épül a történet- éhezés, hideg, bújkálás stb. Meglepő módon a szerző kerülve a hatásvadászatot, folyamatosan bele tudott csempészni valami újat - és borzalmasat - amit még sehol máshol nem olvastam.
Ami a szerelmet illeti voltak fenntartásaim, nem titok, hogy téma a könyvben az azonos neműek szerelme. Annyira szépen lett ez is elmesélve, hogy teljesen belesimul a könyvbe.
Szinte minden oldalról tudtam volna idézni, olvasás végére tele lett cetlikkel a könyv.
Igényes, keményfedeles csoda ez a könyv annak ellenére, hogy milyen bénítóan borzasztó témát dolgoz fel.
Értékelés:5 lövészárokban kuporgó cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése