2013. július 21., vasárnap
Matthew Quick: Napos oldal
Amikor olyan könyv kerül a kezembe, ami szinte tömegek kedvence, és én mégsem estem hanyatt tőle, furán érzem magam :-) Sokszor felteszem a kérdést magamnak - Velem van a baj? Esetleg agyilag nem vagyok teljesen rendben, hogy nem értem a könyv mondandóját? Hogy nem látom milyen remek, és szuper??
A történetet Pat meséli el, aki négy év elmegyógyintézet után vissza kerülhet a családjához. Pat harmincnégy éves, a borús helyen töltött idő számára nem kézzel fogható, így mikor újra haza kerül a négy év negyvennek tűnik- új focicsapat, a szingli ismerősei házasok, a házasoknak gyereke született, még a testvére is megházasodott...
A könyv Pat útkeresését mutatja be a "normális" világban.
Nekem olyan volt olvasás közben, mintha Adrian Mole családjába csöppentem volna, ha nem lenne Pat mániás depressziós kórképe, teljesen el tudtam volna képzelni ezt a kapcsolódást. Azon kívül, hogy Pat bizonyos helyzetekre furcsán reagál, teljesen átlagos a történet... a könyv milliószor ismétli önmagát, a sok foci meg csapat emlegetés, meg meccs bámulása a tévében kiakasztott, ahogy Pat állandó testedzése is.
Pici színfolt Tiffany jelenléte, na meg az egyéb társas kapcsolatok, amik mindig tele vannak buktatókkal.
Talán Pat anyukáját sajnáltam a leginkább, ő ébresztett csak bennem némi érzelmet, a többieket csak távolról tudtam figyelni, nem kerültek közel hozzám, a sok fanyar humor megjelenésének ellenére sem.
Pat élete szerelmének állandó lebegtetése kicsit sok volt nekem, úgy tűnik Pat olyan depressziós akinek csak rögeszméi vannak, ilyen a felesége Nikki (vááááááá, de untam) az állandó futás, és súlyzózás, és persze az a hülye foci.
Nekem kicsit fura volt, hogy Pat önállóan eljár ide-oda, percre pontosan betartja az edzés tervét, de az orvoshoz az anyukája kénytelen fuvarozni, na meg a gyógyszereit sem tudja bevenni...nekem olybá tűnt, hogy csak azt tudja megcsinálni, amihez kedve is van... a többit meg dedós módjára oldja meg a környezete.
Pat családja egyébként számomra különös volt, olyan látszat család...látszólag összetartanak, meg szeretik egymást, de ha beköltözünk hozzájuk azt látjuk, hogy mindenki csak saját magával foglalkozik... de , hogy akkor miért játsszák el a tökéletes családot??
Film is készült a történetből..hát nem igen vagyok rá kíváncsi.
Értékelés:
3 borús cseresznye az 5-ből!!!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Pedig a film zseniális, ajánlom.
VálaszTörlésZsuzsa- nagyon kedves tőled, hogy ajánlod a filmet, lehet egyszer majd szánok rá időt:-)
VálaszTörlés