2013. július 17., szerda

Deborah Lawrenson: A Lámpás

Szeretem mikor egy könyv ilyen sokrétű mint ez. Annyi történet van beleszőve, mégsem érezzük úgy, hogy zsúfolt lenne, mint egy hatalmas ház több tucat szobával, ahol minden szobában más-más felfedezni való vár ránk.

"Lehet, hogy mindkettőnknek az volt a baja, hogy álmodozó életmódunk és foglalatosságaink miatt nemigen voltunk fölkészülve a valóságra."

A könyv alap pillére Eve és Dom története. A lány, vagyis inkább már nő, éli a szinglik cseppet sem vidám életét, üresnek érzi magát. Egy véletlen utazás hozza össze Dom-mal a gazdag, és kissé titokzatos férfival. Eve sosem kérdez, annyi minden másban egyetértenek, hasonlítanak, hogy engedve a férfi kérésének nem kérdezi első feleségéről...

Franciaország gyönyörű vidéki tájai elvarázsolják őket, és egy a falutól távol eső, régi, de impozáns birtokot vásárolnak, ahol a világtól elszigetelve szeretnének élni, ahol Dom zenét szerezhet, Eve pedig végre találhat egy kedvére való könyvet amit lefordíthat.

Minden rendelkezésükre áll, hogy megteremtsék a saját kis édenüket, ám nemcsak a ház, a kerti kőívek, fura szobrok szeretnék végre elfecsegni a titkaikat, de Eve férjét is felismerni véli egy helyi nő...

Eve egyre inkább belezavarodik Dom múltjába, amiről semmit sem tud, csupán elképzelései vannak, az elődjéről, aki olybá tűnik, hogy hű kísérője Dom-nak, aki bármilyen kérdésre, dühkitörésekkel reagál.

A ház pedig mesélni szeretne, a potyogó vakolattal, fura árnyakkal, és egy lámpással ami fura módon éjszaka világít az út végén...

A történetben remekül fonódik össze a házaspár jelenlegi élete, a ház felújítása, a gyönyörű környezet megjelenítése, a múltbéli eseményekkel. Minden szobornak, kőívnek, oszlopnak története van.
Az öttagú boldog család sorsáról, a harmadik gyerek mesél, aki egyedül marad a gyönyörű birtokon, és akinek rengeteg mesélni valója van a családjáról, testvéréről aki híres parfümkreátor lett, bátyjáról aki maga volt a megtestesült gonosz, és szüleiről akik végig nézték a birtok pusztulását.

"Amikor beleszagoltam az illatba, akaratomon kívül is visszakerültem a mama barackmagillatú mandulás süteményeinek napfényes világába. Szinte éreztem, hogy tapad a lábunkhoz a sár, mint a kakaópor, a langyos szellő cukros illatokat hozott a konyha felől, ahol narancsszínű mirabellszilvát főzték be…. 
Együtt volt az év négy hónapjának az illata, annak a négy hónapnak, amikor valamennyien a szabad ég alatt éltünk, a hatalmas széles völgyben, a meleg és varázslat évadján, távol a rémségektől. legalábbis így gondoltuk."

Miközben Eve és Dom is csatároznak egymással, hol hangosan, hol egymástól elfordulva, a ház felújításakor a munkások emberi csontokat találnak... Eve pedig egy idegen nőtől egyre többet tud meg Dom feleségéről.

A könyvet végig remek stílus, és gördülékenység jellemzi, a szerző játszi könnyedséggel varázsolja elénk a gyönyörű tájat, annak minden kellékével, illatával, ízével.


Értékelés:
4,9 levendulás cseresznye az 5-ből!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése