Én először akkor szembesültem a párkapcsolati problémák elrettentő példájával, mikor hosszú évekkel ezelőtt egy női magazinban egy férfi azért kért segítséget mert ahogy írta, a feleségével minden csodás, csak azt nem tudja, hogyan kérje meg rá élete párját, hogy a hétvégi ebéd után ne pattanjon fel rögtön az asztaltól mosogatni, hanem kávézzanak meg és beszélgessenek. Első reakcióm: Mi van??????????? Komolyan egy férj-aki jó esetben ismeri azt akit elvett feleségül-nem mer egy olyan mondatot elmondani a vasárnapi terített asztalnál, hogy-Édesem, valami fenomenális volt ez a sült pipi, és most telepedjünk át a kanapéra, megmasszírozlak, és közben elmeséled milyen heted volt. Melyik bolygóról jöttek ezek? (Csak remélni merem, hogy még akkoriban nem volt gyerekük.)
Bár én azt vallom, hogy nem lehet egyetlen sémára megjavítani minden kapcsolatot, azért próbálkozni lehet.
A tanácsokat először át kell ültetni a saját kis életünkbe, aztán lehet azon dolgozni ami elromlott vagy zavar minket.
Nem mindegy, hogy az adott gond ami egyre elviselhetetlenebb szerzett vagy hozott. Mert ha ifjú hercegünk kapcsolatunk bimbózó hajnalán is mondjuk élt-halt a motorozásért, akkor vajmi kevés jogunk van ezt mondjuk öt év múlva a szemére vetni. Hiszen így kaptuk, és fogadtuk el (elvileg).
Ha viszont kedvesünkre mondjuk a rettentő hetedik év hajnalán tört rá a késztetés, hogy pókerezni járjon, akkor már van alapunk hisztizni ha ez a negyvennyolc órás elfoglaltságot jelent neki a hétvégéken.
Ha eddig csak magukban őrlődtünk, itt az alkalom, hogy ha nem is a világ, de legalább életünk párja elé tárjuk a gubancokat. Ha kedvesünk elég nyitott akkor kezdődhet a párterápia, hiszen a kötet úgy van kialakítva, hogy üzenni is lehessen egymásnak a lapokon. (Mondjuk én már előre látom, hogy ez van ahol nem válik majd be) Ezen kérem szépen egyetlen nőtársam se akadjon ki, vannak férfiak akik nem az olyan típusba tartoznak, akik alkalmasak az ilyen feladatokra.
Én személy szerint régebben ha valami problémám akadt a párommal, akkor rögtön az adott helyzetben és ordítva hoztam a tudomására. Példa: A rohadt életbe életem, most mostam fel és neked pont most kell a lakás másik végéből valami!!! Mingyá' hülyét kapok, ezért gürcölök én annyit?-hozzávalók: vörös fej, artikulálatlan hangok, repdeső karok a test mellett.
Hosszú évek tapasztalata azt mutatta, hogy ez nem volt valami hatásos, hiszen az alany a felháborodásom ellenére tovább közlekedett, elrontva a tökéletes tisztaságot, ráadásul fejcsóválva közölte, hogy nem vagyok normális.
Ma már ha csak a szándékát is látom, hogy elindulna határozott hangon megállásra késztetem- Várnál édesem még öt percet! Azonnal felszárad a kő, így nem fogsz elcsúszni sem.
Ismét személyes tapasztalatom az, hogy bármit el lehet mondani, csak a tálalásra kell figyelni. Ha belefoglaljuk a mondanivalónkba a problémákkal kapcsolatban felmerülő érzéseinket-például: Nagyon rosszulesik ha anyukád előtt cikized a főzőtudásom- akkor valószínűleg az illető fél el fog gondolkodni azon, hogy legközelebb nem tesz megjegyzést a rosszul sikerült főzelékre.
Az sem elhanyagolható tény, hogy mindig tartsuk szem előtt, hogy senki sem tökéletes és társunkat úgy szeretjük ahogy van. Így nem biztos, hogy folyamatosan szóvá kell tennünk aprócseprő dolgokat, legyünk nagyvonalúak és lépjünk át ezeken.
"Ha megígéred, hogy mindig velem hazudsz és sosem nekem, én ugyanígy fogok tenni." (Mike Greenberg)
A kötetet lehetett volna bővíteni a távkapcsolati gondok,válás illetve különélés témakörben is.
Biztos vagyok benne, hogy sok, főleg fiatal és még nyitott, rugalmas párnak nagy segítség lehet ez a könyv.
A könyv borítója nagyon szép lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése