Elizabeth Berg: Sorsok szőttese

"...én a motivációs szónok, képtelen vagyok motiválni magamat..."

A könyvmolyok életében vannak olyan pillanatok amiket válságként élünk meg. Nem megy az olvasás, a nehezebb témákat nem fogadja be az agyunk. Ilyen időkre tökéletes ez a kötet.
Ráadásul nekem mostanában elegem lett a szingli vagy tini szereplőkből, végre arról szerettem volna olvasni, hogy milyen gondokkal küzdhet egy negyvenes nő, na és persze, hogy mire képes, milyen örömök érhetik.
Négy különböző típusú nő kerül egy fedél alá.
Főszereplőnk Cece, aki sosem volt férjnél, de barátnőjével és annak férjével különlegesen szoros kapcsolatban éltek. Szerves részei voltak egymás életének, így Cece barátnője halála után teljesen új környezetre vágyik.
A véletlennek köszönhetően negyedik lakóként költözik Lise, Joni és Renie mellé.
Persze minden nőnek megvan a maga keresztje, múltja. El sem hinnénk mi minden képes beleférni ebbe a kötetbe, amit a fülszöveg alapján sokkal vaskosabbnak képzeltem. A tömör és lényegre törő stílusnak köszönhetően egyetlen unalmas oldal sincs, mindig történik valami.

 Cece egy képeslapot kap főiskolai szerelmétől és elhatározza, hogy meglátogatja a férfit. Eleinte ugyan Cece egyszemélyes utazásra készült, de időközben lakótársai is csatlakoznak hozzá, akik mind valamit lezárni vagy megoldani szeretnének.
Ahogy fentebb is írtam a szerteágazó és többszereplős történet mindössze 264 oldal, mégis Berg megoldotta, hogy négy nőt bemutasson, kitalálta a hátterüket, közben pedig Cece életét is egyengeti aki nemcsak főiskolai éveket emlegeti fel, de még a hospice házba is jelentkezik önkéntesnek, ahol az egyik lakó is fontos szereplő lesz Cece életében.

Berg stílusa nagyon jó. Olvasmányos és gördülékeny a történet. Viszont túl gyors és egyszerű utat jártak be a szereplők. Flottul halad mindenki az évek óta maga előtt görgetett problémák megoldásával. Azon már ki sem akadok, hogy az ilyen történetekben minden szereplőnek aki világgá megy tömve van a pénztárcája, hogy az anyagi gondok ne vonják el a figyelmét a lelki szenvedéstől. Örültem volna egy kevésbé szirupos és kissé realistább  befejezésnek, de belátom, hogy egy romantikus sorozat egyik darabjaként nem is lehet más a végszó mint pozitív.
Ami viszont nagyon tetszett az a szerző mondanivalója. A fiatalság és szépség korában néha jó ha tudatosítjuk magunkban, hogy negyven körül és felett is van szerelem és szép emberi kapcsolatok, és önmagában a fiatalság és a hamvas pofi nem érték.

Értékelés:
4 időtálló cseresznye az 5-ből!!