Anne Tyler: Egy spulni kék cérna

 Már alig vártam ezt a könyvet, olyan rég olvastam a szerzőtől.
Korábbi könyvei mind-mind személyes kedvenceim, és akkor jön ez a kis kakukktojás.
A történet a Whitshank családról szól, igazi családregényhez méltóan.
Abby és Red több mint negyven éve házasok. Két fiú és  két lány gyermekük született, akik már mind felnőttek, elköltöztek, családot alapítottak, mégis előbb-utóbb az egész család újra a gyermekkori otthon falai között találja magát.
A történet sok-sok apró mellékszálra szakad, olvashatunk a ház különleges múltjáról, a gyerekek születésének körülményeiről, a gyerekkori viszályokról, nagyszülőkről.

Bár voltak érdekes részei a könyvnek, egy-két családi titkokról is lehull a lepel, azért nagyrészt számomra egymásra torlódó mondathalmaz lett, rengeteg szereplővel-menyekkel, unokákkal, szomszédokkal-akik végeláthatatlan sorokban követeltek maguknak helyet és időt a történetben. Néhol úgy tűnik Denny- a legidősebb fiú- a történet főszereplője, legalábbis Tyler  ezzel a karakterrel foglalkozik a legtöbbet.
Mint minden családban itt is megvan mindenkinek a saját kis sérelme, véleménye egymásról, a sógorokról, sógornőkről amiket vagy magukban tartanak vagy elmondanak, hogy aztán balhé legyen belőle.
Mint fentebb írtam voltak jó mozzanatai, nagy leleplezései a sztorinak, de zömében sajnos túl bő lére lett eresztve, a millió szereplőről nem beszélve.

Értékelés:
3,5 családi viszályban ragadt cseresznye az 5-ből!!!