2018. május 25., péntek

Rosemarie Eichinger: Esznek-e a halottak epertortát?

"Jönnek, gyomlálnak, öntöznek, gereblyéznek, ültetnek, gyertyát gyújtanak. Lángocskát tesznek a lélek mellé, hogy ne féljen egyedül."

Emma és papája Severin különleges helyen élnek, a temetőben. A tizenéves kislány megszokott közegként tekint a temetőre. Ami másoknak a szomorúság földje, neki a lehetőségeké. Igyekszik minden halottat előbb-utóbb felkeresni és megírni, hogy egy-egy megboldogult milyen életet élhetett egykor, mit szeretett és mit nem.

"Jól kijön a szomszédjaival? Vagy szívesebben nyugodna másutt?"

Peter gyászol. A fiatal fiú ikertestvérét veszítette el, sem a temetővel, sem a saját fájdalmával nem tud mit kezdeni. Ám Emma a maga keresetlen és őszinte módján segít a fiúnak, hogy másképp lássa a dolgokat.

A történet fényében furcsa lenne azt írni, hogy ez egy tüneményes könyv. Pedig az. Egyedi és különleges, és az a finom humor ami átlengi könnyen fogyaszthatóvá teszi, akárcsak egy finom epertortát.

"Vannak dolgok, amikre azt mondod: Hát ilyen nincs! Éjszaka nyíló virágok például."

Értékelés:
5 cseresznyés epertorta az 5-ből!!! 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése