A szerző korábbi könyve A költő felesége elég emlékezetes volt, így egyből felkaptam a fejem az új könyvére.
1903. Iris még csak tizennyolc éves de anyja szeretné férjhez adni. A lány szerencsésnek érezheti magát, hiszen választhat. Vagy a sótlan és érzelmektől túlfűtött idős férfi örülhetne fiatal hitvesének, vagy egészen Afrikáig utazhat egy szép és új élet reményében.
A fiatal lány látván az első kérőt azonnal a világ végére való utazást, és az ismeretlen kedvest választja.
Bár Iris gardedámmal utazik, akivel barátságot is köt, amint lezajlik az esküvő magára marad.
"Mr.Lawrence soha nem lesz gyengéd férj, de néha úgy érzem, épp a mellőzöttség az, ami megment."
Egyetlen vigasza a csodálatos és ismeretlen természet ami azonnal rabul ejti. Minden nehézség és szegényes körülmény ellenére Nairobi a második otthona lesz.
"-Ahogyan látja, a kommunikáció borzalmasan lassan működik errefelé. Állandó problémánk, hogy a zsiráfok beleakadnak a távíróvezetékekbe, és leszakítják azokat.
- Zsiráfok?
- Igen, zsiráfok. Nem tudja, mi az?"
Iris elzárva a világtól él, ám nem teljesen magányos hiszen férje szabója, és a helyi iskolában tanító Kamauval szoros barátságot köt.
A kötet első fele tulajdonképpen arról szól, hogyan fedezi fel Iris ezt az ismeretlen és számára elbűvölő világot. Ez a rész aztán egy huszárvágással véget is ér, hogy aztán Iris negyvenhét év után, és egy másik életből visszatérjen szeretett Afrikájába.
Nekem a történet a könyv első feléig tetszett. Aztán össze lett csapva az Iris -el történt események, a visszatérés pedig el lett nyújtva. ( A szerző korábbi könyvénél is hasonlóan türelmetlen voltam az utolsó oldalaknál.)
Arra sem kapunk magyarázatot, hogy Iris anyja miért üldözte lányát egészen Afrikáig.
Értékelés:
4 Nektármadaras cseresznye az 5-ből!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése