Talán ez az első olyan könyvem ami a horror címkét viseli, bevallom kicsit féltem is, hogy nem fogom bírni- filmben sem nézek hasonlókat- de annyira érdekelt a történet, hogy nagy bátran belevágtam.Most így olvasás után már- rutinosan - úgy gondolom jó kis történet volt, ám elnagyolt.
A sztori szerint a Barrett család nagyobbik lánya Marjorie skizofrénia tüneteivel minden téren romba dönti családja addigi nyugalmas életét.
A szörnyű családi tragédiát tizenöt év távlatából meséli el egy írónak Merry, aki nővére betegségének idején mindössze nyolcéves volt.
Marjorie egyszer csak fura lesz és kész, furcsa dolgokat mond, napokig fekszik vagy éppen csak kószál a házban mint egy szellem. Húga nem tudja eldönteni nővére viccel avagy tényleg komoly baja van. Egy éjjel rémes dolog történik, ezúttal Merry is megijed a család pedig úgy gondolja itt az orvos már mit sem ér. Sajnos nem tudjuk meg az orvos mivel, hogyan kezeli a lányt. Sem az miért nem kerül kórházba. (Illetve egy alkalommal két hétre kórházba kerül, de az ott eltöltött időről és kezelésről sem tudunk meg semmit.)
Az apa, aki elvesztette munkáját így minden idejét lánya gyógyításának szenteli. Hamarosan a vallásban talál vigaszt, a helyi pap pedig örömmel segíti a bűnös báránykából kiűzni a gonoszt...
Az anya viszont úgy gondolja nem ráolvasás hanem gyógyszerek és orvos kell lányának.
A családban mindenki mindenki ellen van, a káosz közepén pedig Merry próbál gyereknek maradni, szeretni a szüleit, iskolába járni, és szeretné ha nővére újra meséket olvasna neki.
"Úgy éreztem, Marjorie elszívja, kisajátítja magának anyáék összes szülői energiáját, én pedig kezdtem elsikkadni, mint egy kósza fénykép, ami kihullott a családi fotóalbumból."
Az őrület egyre fokozódik, minden valamirevaló elemet felvonultat a történet, -és Marjorie -ami egy gonosszal megfertőzött lélektől csak kitelik.
A család az anyagi csőd elől csak úgy menekülhet meg ha a lakásába enged egy tévéstábot, akik élő egyenes adásban közvetítik a házban az eseményeket.
Ami nagyon jó volt, hogy a történet közben beleolvashatunk egy blogba, ami a családdal történteket boncolgatja, apró darabra bontva minden egyes történést. És azt kell, hogy mondjam, a sorok között volt az igazság. Karen Brissette a maradék szenteltvizet is leszedi a családról és a velük történtekről.
Izgalmasnak izgalmas volt, és valóban kétségek között vergődik az olvasó, hogy akkor most mi is van, de tény, hogy maga Marjorie karaktere elég lapos lett. A percekre felvillanó történések nekem kevesének bizonyultak. Csak akkor tűnik fel mikor épp "produkálja" magát. De mi történik vele, mit csinál, kivel beszél, hogyan tölti napjait mikor épp nem érez kényszert arra , hogy más hangon szólaljon meg, vagy hogy a szomorú vasárnapot dúdolja?
Ahogy közeledünk a végkifejlethez úgy durvulnak el egyre inkább Marjorie féle trükkök. Itt már valóban letehetetlen a könyv.
Az utolsó oldalakon aztán a szerző rátesz még egy lapáttal és nem várt csavarral zárul a történet.
Értékelés:
4 bűnös cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése