"-Mit csináljak, mit szeretnél? - kérdeztem halkan.
A szeme megrebbent, de aztán kihunyt benne a fény.
-Csak ne felejts el - felelte."
A legutóbbi YA (ifjúsági) regény után úgy gondoltam jöhet a folytatás. Hasonlóan a korábbi Amikor búcsúzunk könyvben itt is egy komoly témát boncolgat a szerző.
A piros esőkabátos alak dombornyomással készült, szinte lelép a borító előlapjáról, körülötte a hangzatos mondatok mind remekül "tálalták" a könyvet.
Amit megtaláltam a korábban említett másik regényben azt sajnos ebben csak nyomokban.
A középiskolás April magányra ítéltetik mikor barátnője egy másik iskolában kezdi az utolsó évet.
April visszahúzódó lány, osztályában a hangadók vannak többségben. Ahogy az már megszokott jön az új srác, aki kedves és szintén szerény, és aki rögtön April barátja lesz. Jonah tökéletes, April el sem meri hinni, hogy végre nemcsak barátnője hódításairól esik szó köztük, de végre neki is van mesélni valója.
A két művészlélek - April zongorázik, Jonah fest - elválaszthatatlanok lesznek, hiszik, hogy az első szerelem akár örökké is tarthat.
Jonah hozott egy kis sötétséget a múltjából, váratlan költözésüknek komoly oka van, amit meg is oszt a lánnyal. Ám úgy tűnik a lelki terheket nem igazán lehet letudni egy költözéssel, Jonah egyre többször viselkedik furcsán. Olyannyira elfajulnak a dolgok, hogy Jonah bekerül a városi idegklinikára...
A szokásos klisék mellett - a különc lány megzabolázhatatlan frizurával, új fiú az osztályban, iskolai terror stb- mellett számomra a történet mélysége hiányzott igazán. Sem a szülők, sem az orvosok nem mélyedtek bele a témába, felületesen lett érintve Jonah betegsége. April pedig a kis tini lelkével és agyával mindentől és mindenkitől meg szeretné védeni zavart szerelmét.
Kicsit jobban kidolgozva, -elkerülve azokat az átkozott kliséket - és jobban körbejárva ezt a betegséget szerintem hatásosabb lett volna a történet.
Értékelés:
4 zokogó cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése