Főszereplőnk viharos gyorsasággal alkalmazkodik a megváltozott helyzethez. Persze eszébe jutnak lányai, néhai férje, a másik élete, de annyira fél a rátörő gondolatoktól, hogy állandó munkába menekül.
Új életébe lassan új szereplők szivárognak: a kutya Hiúz, egy tehén és macskák. A családfenntartó már gondolni sem mer a gyors halálra, arra, hogy alagutat ás a fal alatt, hogy esetleg feladja mert gondoskodnia kell új családtagjairól.
Élet az Alpokban. Feldolgozni, hogy lehet teljesen egyedül vagyunk a világban. Magyarázatot találni valamire amit még felfogni sem tudunk.
"Marlen" -én így neveztem el a nőt a szerző után - a felé fordul amit ismer. Kis gazdaságot teremt maga köré, figyeli az időjárást, a vadászházban maradt kalendáriumokból tanulja az állat tartást.
Elszántan védelmezi és tartja életben négylábú társait.
"És most, karácsonyesték tucatjain túl, itt ülök az erdőben egyedül egy tehénnel, egy kutyával és egy macskával és semmivé lett mindaz, ami negyven éven keresztül az életet jelentette számomra."
Az a szeretet és ragaszkodás amivel Marlen fordul az állatok felé példamutató és rendkívül megható.
Jobban félt attól, hogy nekik baja esik, mint amennyire magát féltette. Csak azért evett, pihent, mert tudta a családja ki lenne szolgáltatva nélküle.
A kapcsolat közte és társai között lenyűgöző.
Drukkoltam, hogy ebben a fura életben ne érje Marlen-t több veszteség, hogy mindenre találjon megoldást.
A történet rátelepszik az emberre, fura módon keveredik a szomorúság és a remény érzése. Éjjel félálomban annyira valóságosnak tűnt, hogy Marlen valahol a világban egy fal mögött él az állataival, nem is sejtve, hogy én meg éppen róla olvastam.
Zseniális könyv!!
Értékelés:
5 Falon érő cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése