Minden olyan történettel le lehet venni a lábamról amiben állatok is szerepelnek, ha pedig igaz történet akkor végképp nekem szól.Ebben a történetben egy állatkert megmentése a cél a második világháború idején.
Az állatkert igazgatója és felesége- Jan és Antonina - az állatkertben élnek, irigylésre méltó közelségben az állatokhoz. Minden napjuk csupa kaland.
A változatos állatkolónia mindig okod ad a rácsodálkozásra.
Az idilli állapot addig tart amíg Hitler meg nem szállja Lengyelországot.
A káosz közepette is etetni és gondozni kell az állatokat. Közben nekik maguknak is menekülniük kell a lebombázott állatkertből.
"A megszállás mindenkit megfosztott a mindennapi élet sok-sok fűszerétől, és egy olyan valóság csapdájába ejtett, amelyben kizárólag az alapvető dolgok számítanak, és azok aztán le is csapolják az ember energiájának, idejének, pénzének és gondolatainak java részét."
Fura egyvelege a történetnek az állatok és emberek mentése. Mindenki kiszolgáltatott lett a háború borzalmainak.
"A háború nemcsak elválasztotta egymástól az embereket, elmélkedett Antonina a memoárjában, de a barátságokat is intenzívebbé tudta tenni, és szíveket is felgyújthatott; minden egyes kézfogás ajtót nyitott meg vagy sorsot kormányozott."
Nagyon tudtam volna szeretni ezt a könyvet ha nem lett volna ilyen csapongó a stílusa. Épphogy belefeledkeznénk egy -egy mondatba hirtelen váltással valami egész másról kezd el elmélkedni a szerző ezzel agyoncsapva a korábban olvasottakat.
A képek is furcsán lettek elhelyezve a könyvben, szintén megakasztva így a történetet.
Értékelés:
3,5 állatkerti cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése