Matt Haig: Ha megáll az idő

"Jól van. Az ételt, a zenét, a pezsgőt és az októberben annyira értékes napos délutánokat természetesen szabad szeretni. Szeretheted a vízesés látványát és az antik könyvek aromáját, de az embereket nem. Megértetted?"

 Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet. Annak ellenére, hogy lassan haladtam, hogy szomorú volt. De nagyon érdekes, szívbemarkoló és elgondolkodtató.

Tom átlagos férfinak tűnik, fura titka, hogy 1851-ben született., több mint négyszáz éves. Anyját boszorkánysággal vádolták és megölték... Tom pedig egyik életből csöppen a másikba.
Párhuzamosan ismerhetjük meg korábbi életeit, és a jelent ahol tanárnak jelentkezik. Mindazt amit tanít ő átélte.

 "Múlt héten Chaplin ült ugyanennél az asztalnál, ahol most te. Csak levest kért."

 Állandó újrakezdés az élete. Jó lehet -e örökké élni ha az idő nagy részében magányosak vagyunk? Mi értelme szeretni valakit, ragaszkodni ha tudjuk mindenkit elveszítünk?

 "Az idő halad. Nekünk luxuskivitelben, de vissza mi sem fordíthatjuk."

Természetesen Tom mindent a szerelem szűrőjén át lát. Elkövette a hibát amelytől annyira óva intették, szerelmes lett. Ez a régi szerelem, Rose vezérli minden nap. Régen és most.

Tom karaktere rendkívül szimpatikus, a sok érzelem megtölti a lapokat. Engem nem zavart az állandó tépelődése, és a hiányérzete. Nagyon együtt tudtam vele érezni.

Értékelés:
5 időutazó cseresznye az 5-ből!!