Anne B. Ragde 2.

 Remeterákok:

Alig vártam,hogy a Berlini nyárfák folytatását is olvashassam,és egyáltalán nem csalódtam!

Ebben a részben folytatódik a három Neshov testvér élete, kibővülve a karácsony este megtudott titokkal, amivel egyikük sem tud mit kezdeni. Így egyszerűen nem vesznek tudomást róla. Mindenki visszatér a régi életébe.

Tor újra a disznóinak szenteli minden életét, "apjáról"ugyanúgy tudomást sem véve,E rlend visszautazik Koppenhágába, hogy újra civilizáltnak érezhesse magát a farm puritánsága után, Torunn is visszatér otthonába, és egy nem várt szerelem feledteti vele a fagyos hangulatú karácsonyt. Margidó pedig visszatér a halottakhoz,akikkel nem kell kínos párbeszédet folytatnia. 

A nyugalom nem tart sokáig...Tornak újabb és újabb gondokkal kell megbirkóznia a farmon  a nehézségek előle az alkoholba menekül és baleset éri, ezzel arra kényszerítve Torunnt, a lányát, hogy újra a farmra utazzon, de talán soha vissza sem tért volna ha nem kellett volna elmenekülnie az új szerelem elől ,aki mély sebet ejtett a lányon azzal, hogy egy futó kaland után gyermeke fogant.

Erlend és barátja pedig bár egyneműek, mégis családra gyermekre vágynak, amit egy leszbikus kapcsolatban élő pár által teljesülhet.

Látszólag mindenki a saját életével foglalkozik, de mégsem tudják elszakítani a kényszeredetten létrejött családi szálat.

Torunn bár szenved a farmon mégis zsarnok apja mellett marad aki a baleset óta tehetetlen dühöt érez mindenki iránt, még talpraesett lánya szakértelme iránt is bár már azt tervezi Torunn fogja átvenni a helyét a farmon.

Minden erőfeszítés ellenére nem kerülnek közelebb egymáshoz a családtagok, mintha átok ülne rajtuk mióta Anna az anyjuk meghalt. A ház is pusztulni kezd patkányok lepik el az ólakat a ház pedig szürke és megfakult. A monoton mindennapok a sikertelenség kétségbeesett lépésre készteti Tort..

A szerző ebben a részben is olyan egyszerűen de lényegre törően fogalmaz , hogy le sem bírjuk tenni a könyvet. Feszültséggel teli minden oldal a család amely hiába próbálja elfogadni megszeretni egymást, minden próbálkozásuk kudarcba fullad, pedig sehol máshol nem találják a szeretetet az elfogadást ezzel taszítva magukat mind mélyebbre. Egyedül Erlend az aki bár sokak által megvetett homoszexuális kapcsolatban él mégis szeretve van, és nem őrli fel az,hogy nincs családja akire számíthat.

Ritkán van olyan könyv, történet ami napokig elkísér. De miután elolvastam a könyvet úgy éreztem a szomorúságot  a tehetetlenséget mintha csak a saját környezetemben történtek volna az események.

Ennek a kötetnek is remekül sikerült a borítója,és már alig várom,hogy a befejező részből megtudjam mi lesz a sosem volt családdal.