
Alice nem hagyja annyiban, nagy nehezen ráveszi anyját, hogy végre ossza meg vele ami ennyire nyomasztja, sőt utazzanak vissza Elin gyermekkorának helyszínére Gotland szigetére.
Elin úgy élte túl a gyermekkorát és a múltját, hogy gyökeresen más életet választott magának felnőttként. Karrierje van, sikeres, kialakított magáról egy képet a külvilágnak és a családjának. Kérdés, hogy mit rejteget ennyire?? Amiről beszélni sem hajlandó, és csupa hazugsággal leplezett eddig.
A történet eleje remekül lett megírva, fejezetenként ugrálunk a jelenben és a múltban. Nyomon követjük Elin tökéletes családjának a széthullását, és megismerjük Gotland szigetét, a csodálatos helyeket, és Elin gyerek korát.
A csavarra sajnos rájöttem, és a sztori vége kicsit el lett húzva. Ezt leszámítva azt kaptam a szerzőtől, amit előző könyvében - Az elveszett nevek füzete -kaptam. Mély érzéseket, remek jellem ábrázolásokat, életszagú emberi sorsokat. Elhisszük, hogy amit olvasunk akár igaz is lehet.
A család bonyolult és nehéz teher tud lenni. Lundberg pedig remekül el tudja kapni ennek a kapocsnak minden aspektusát. Szeretet, gyűlölet, harag, tagadás -mind mind ami egy családban előfordulhat. A sajátos kapcsolatot a szüleinkkel, aminek természetesnek és könnyednek kellene, hogy legyen. De a valóság sokszor sokkal szomorúbb.
A hiábavaló ragaszkodás, és remény, hogy olyanná formáljuk szeretteinket amire vágyunk.
Elvárjuk, - főleg a szüleinktől,- hogy úgy szeressenek minket amilyenek vagyunk. De sokszor pont ez a kapcsolat az ahol a legkevesebbet kapjuk, szeretetből, elfogadásból. És ezeket a terheket cipeljük egy életen át. Erre az ingatag érzelmi kártyavárra tekintünk alapként mikor felnőttet játszunk.
A könyv címe nagyon fappáns, imádom!
Értékelés:
4 száműzött cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése