"Mindenki változik. Csak én nem."
Ez volt a másodszori próbálkozásom a szerzővel . Az első az a Valahol közel a boldogsághoz . De azt hiszem nem fogom erőltetni a könyveit.
Úgy tűnik az írónak fétise a fiú, lány gyerekkori barátság, és a nehéz gyerekkor.
Emmie és Lucas azóta elválaszthatatlanok amióta a fiú megtalálta Emmie léggömbjét. Ez nagyon cuki, meg minden. Aztán felnőnek, és harminc évesen Lucas nősülni készül, Emmie meg rádöbben, hogy de hát szerelmes Lucasba. (Tisztára mint az Álljon meg a nászmenet c. filmben, ahogy egyik kedves barátnőm észre vette a párhuzamot. És tényleg!! )
Ahogy tervezgetik az esküvőt, és az ehhez kapcsolódó dolgot-helyszín, ruha - felbukkan a másik tökéletes fiú, Eliot, Lucas féltestvére. Közben Emmie csendben szenved, dolgozgat, dédelgeti a kamaszkori traumáját, ismerkedik a házinénivel, akinél lakik, és sóhajtozik, hogy mindenki boldog csak ő nem.
Innentől kezdve én borítékoltam, hogy ; Ki kivel fog összejönni, ki mit fog mondani, na meg az egész nagy keserves helyzet kinövi magát egy boldog végkifejletté. Emmie boldog lesz, klafa munkája lesz, lesz új családja, és egy kastélya egyszarvúkkal a kertben.
Amellett, hogy kiszámítható volt az is gáz volt szerintem, hogy egy harmincéves!!! nő nincs tisztában az érzelmeivel, és a komplexusaival - amiből van bőven - esze ágában sincs felkeresni egy szakértőt. Nyafog, sóhajtozik, mint egy tini. És sajnos úgy is gondolkodik.
Élő ember nem beszél úgy mint Eliot!! És az, hogy a csodálatos Lucas tulajdonképpen egy önző köcsög x év után derül ki, agymenés!!!!
Itt jegyezném meg, hogy szerintem olyan nincs, hogy egy fiú és egy lány csak barátok, mert az egyik mindig többet akar. Ez vagy kibukik, vagy nem. És sajnos olyan sincs, hogy évekig tipródunk egy gondon, vagy több gondon, és minden varázsütésre megváltozik.
Értékelés: 3,5 gyerekes cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése