2021. június 15., kedd

Még mindig...

"...annyi a könnyem, hogy életem végéig ihatnám." Írta Consuelo de Saint- Exupéry a férjének, de akár én is írhattam volna.

 "Az éjjeliszekrényemen kis rózsaszál hervadozik. Egyre csak várom magát." Bár az éjjeliszekrényemen nem hervadozik semmi- csak mellette én - a szöveg második része teljesen jogos rám nézve. Igaz én azt várom, hogy múljon már el. Elfáradtam.




 
 

6 megjegyzés:

  1. Ha elfáradt a lelked, ha azt érzed hogy elengednéd, akkor engedd el, a tudatod érzi hogy eljött az idő. Ez normális dolog ha újra boldog nyugodt mosolygós ember szeretnél lenni, nem kell hogy lelkiismeret-furdalásod legyen emiatt. Pár hónap stresszes idő nagyon kimeríti az embert, apránként lépj tovább. Elfeledni úgy sem fogod az emléke benned él, de élned kell az életed.
    Nagy ölelés! :-)

    VálaszTörlés
  2. Elfáradtam, de elengedni nem tudom...ma is azt hajtogattam a temetőben, hogy,; Gyere vissza hozzám!!!
    Hiába mondogatja mindenki, hogy most élek, és ő is azt akarná, hogy boldog legyek...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Van akinek 3-4 hónap, van akinek fél év is kell a gyászra, Te érzed neked mennyi időre van szükséged. El kell fogadni, hogy nem jön vissza, onnan senki nem jön vissza. Tudom, nehéz. :-(
      Természetes dolog hogy hiányzik, hiszen Vele osztottad meg az életed és most ürességet érzel.
      Nagy nagy ölelés!

      Törlés
    2. Valaki azt mondta, amennyi évet együtt töltöttél valakivel, annyi hónap kell a gyászhoz...nos nálam ez a szám akkor 28...

      Törlés
  3. Afenébedeszarlehet! Sajnálom, de ez közhely. Kívánom, hogy megtaláld azt a békét, ami segít!

    VálaszTörlés
  4. Andi köszönöm, nem tudom mikor jön el már a békém...lehet soha.

    VálaszTörlés