Egészen elképesztően gyönyörű ennek a könyvnek a borítója, bevallom annyira megtetszett, hogy a fülszöveg már másodlagos szempont volt.
Valamiért mindig is tartottam az orosz szerzőktől, teljesen más a stílusuk, idő kell amíg az ember megszokja a szokatlanul terjengős leírásokat, fogalmazásokat. A mai felgyorsult világtól eltérően, ahol elvárjuk, hogy minden gyors legyen, pörgős. Itt mindenre van idő, ez elsőre furcsán hat az olvasóra. Aztán ha az ember bele lendül már élvezi is a gyönyörű nyelvezetet, az elnyújtott mondatokat, élvezi a lassan hömpölygő történetet.
A hosszú felvezetőket, az aprólékos karakter bemutatásokat, sok-sok felmenőig vissza vezetve.
Nagyezsda és Nyikolaj vagyis Borjatyinszkij herceg és hercegné váratlan meglepetésben részesülnek, az akkori felfogás szerint idős (negyvennégy éves) hercegné gyermeket vár.
És innen indul a 19. századi nagy ívű regény, a csodálatos voronyezsi kerttel, ami szemtanúja a család nem átlagos életének.
"...jobb emlékezni és megbánni,mint azt sajnálni, hogy nincs mire emlékezni."
Nos olvasás után van mire emlékezni, korkép, családregény, egy igazán különleges történet, ahol senki sem úgy alakítja a szerepét ahogy az akkori társadalmi elvárások miatt azt az olvasó hinné.
A vidéki birtok, ami elsőre menekülő útvonal, sokkal inkább menedék lesz, ahol hol könnyebben, hol nehezebben, de végül mindenki boldogul.
Voltak igazán nyers, letaglózó részek, az emberi butaság, tudatlanság mértéke, már akkor is elképesztő méreteket öltött.
A kiváltságosok világában, ahol mindenki tökéletes nem lehetnek hibák, titkok, Minden ami más, ami kicsit is eltér az elvárttól szégyellnivaló. Tulajdonképpen ez adja a történet gerincét.
A szerző igazán különlegeset alkotott. Rejtélyek, és titkok, középpontban nők, férfiak, gyerekek akik a saját boldogságuk keresése közben a nem megszokott utat választják.
Értékelés:
4 kertben érő cseresznye, az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése