2017. április 15., szombat

C. W. Gortner: Mademoiselle Chanel elmeséli az életét

Van pár könyv ami annyira sokrétű, összetett vagy éppen annyi minden történik a lapokon, hogy a legjobb lenne ha ilyenkor olvasás közben folyamatosan jegyzetelne az ember. Annyira beszippantott Gabrielle Bonheur Chanel története, hogy csak gyorsan cetlikre firkantottam a gondolataimat, meg néhány oldalszámot.
Coco Chanel élete tényleg kész regény..

Bár Gabrielle nagyon ragaszkodik testvéreihez a megélhetés és a saját álmai megvalósítása hamar elsodorja egymás mellől őket. Apjával való viszonya élete végéig elkíséri, akárcsak a  magány az elhagyatottság érzése, bármennyi barát és szerető veszi is körül. Családja hiányát tehetségével pótolja. Eleinte kalapokat készít. Az akkori divatnak épp az  ellenkezője inspirálja. A letisztult formák, praktikum és kényelem jellemzi a Chanel kalapokat, majd később a ruhákat, kiegészítőket.
Bár Coco egész életében azt hangoztatta, hogy egyedül érte el hihetetlen sikereit, és férfiakra sosem támaszkodott, az életrajzi könyvet olvasva hamar kiderül, hogy  ez csak a külvilágnak szóló hangzatos megtévesztés volt. Hiába volt őstehetség, nem volt szokványos akkoriban, hogy a nők önállóságra és karrierje vágyjanak. A kurtizán, színésznő, vagy feleség hármasból lehetett választani.
Coco ösztönösen megérezte, hogy a férfiakon keresztül vezetheti csak sikerre saját márkáját.
Az első szeretőjétől akkor vált meg mikor a férfi nem támogatta anyagilag. Coco ráadásul életében először szerelmes lesz.

Boy azaz Arthur Capell volt az aki felkarolta és támogatta nagyratörő terveit. Így nyílhatott meg az első kalapszalonja a Chanel Modes. Innentől kezdve nem volt megállás, egyre több üzlete lett, szélesítette a kínálatot. Megalkotta formabontó ruháit, mint például a kötött holmik,-amiket akkoriban csak a férfiak viseltek- de így született a kis fekete ruha is. A Chanel márkanév alkalmazkodott két háborúhoz, túlélt számos konkurenciát, élő modellek várták a betérő vásárlókat, akik nemcsak a ruhákat de a Chanel5 parfümöt is magukon viselték. (Eleinte ingyen osztogatta a vásárlóinak!)Maga a parfüm létrejötte is regénybe illő.




Minden ami Coco Chanel volt- a lógó, a parfümje nevében az ötös számjegy, a Coco név- mind mind Coco életének lenyomata amiről akkoriban sokan azt hitték csak kiváló reklámfogások.
Úgy tűnik Coco minél sikeresebb divattervező, annál boldogtalanabb a magánélete. Ideig-óráig érezhette csak, hogy fontos valakinek, hogy valóban szeretik. Aztán jött a hideg zuhany. A szeretői így vagy úgy de végül mindig magára hagyták. Örök szerelme Boy váratlan halála miatt Coco úgy gondolt rá, mint az egyetlen, elszalasztott boldogságra, ami nem teljesedhetett ki. Az igazság az, hogy Boy is más nőt vett feleségül. Egyik férfi sem vállalta, hogy nem a társadalmi rangjához méltó párt választ. Coco-nak tehát be kellett érnie a szerető státusszal, amit jó ideig önként is vállalt. Ám a lapokról kitűnik, hogy ő sem vágyott másra mint férjre és gyerekekre. Magánéleti tragédiáit vagyonával kompenzálta. Fényűző lakásokban élt, egyiket rendezte be a másik után. Az ópium és az altató rabja lett. Nagylelkű volt, nincstelen barátait, művészeket támogatott vagy éppen állta valaki temetési költségeit.
Az utolsó lapokon Coco a második világháború alatt vérfagyasztó taktikázásra kényszerül, hogy megmentse unokaöccse életét.
(Nővére, fia születése után öngyilkos lett.)

A szerző ezúttal is sikeresen tárt elénk egy izgalmas, és néha fájdalmas életet. Nemcsak alapos munkát végzett, de sikerült a lapokra varázsolnia Chanel személyiségét is.

(A kiadó gondozásában hamarosan újabb könyv jelenik meg a szerzőtől Marlene Dietrich életrajzi könyve, Az isteni Marlene címmel.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése