Úgy tűnik ez a könyve ,és Hope a főszereplő marad a kakukktojás a könyvei között,mert valahogy elmaradt az izgalom olvasás közben,talán a túl sok részletben vesztem el,idegesített,hogy egy-egy momentum :például az időjárás ,több karakter szájából elhangzik,ismételve egymást.
A történet 1836-ban indul ,Hope nem véletlenül kapta a nevét,egy házasságtörés gyümölcse és a hófehér bölcsőből egyenesen egy omladozó viskóba kerül a Renton családhoz akik egyébként a házban szolgálnak ahol Hope született....Gyermekkorának hamar vége szakad mikor kénytelen menekülőre fogni,meg sem áll Bristolig...
Bár a történet folyamatosan pörög ,változik valami mégis hiányzott nekem belőle...maga Hope személye sem lopta be magát a szívembe,igaz ,hogy amikor hideg volt fázott,ha nem evett éhség gyötörte de ennél jobban nem sikerült Őt megismernem és ez zavart.
Természetesen Hope hiába menekül a titkolt ,és ismert múltbéli dolgoktól azok egyre-másra felbukkannak az életében.
Alapvetően szeretem a hasonló regényeket,szívesen követem egy ember életútját,pláne ha ilyen eseménydús mint Hopé, de valahogy sok helyen untam már olvasni ,ahogy egyik szenvedésből a másikba esik.
Ettől függetlenül Pearse az egyik kedvencem marad,hiszen korábbi könyveivel: Hit,Titkok,Utazók nekem már bizonyított.
Értékelés:
4,5 cseresznye az 5-ből!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése