A boldog emberek olvasnak és kávéznak

 Agnés Martin -Lugand:A Boldog emberek kávéznak és olvasnak
 

Ki ne lenne kíváncsi egy a könyvre, amikor ilyen frappáns címe van? 
A Libri kiadó gondozásában jelenik meg június elsején.

A lélekemelő történet, amely ellopta a franciák szívét, majd meghódította a világot.

Diane két embert szeretett a világon. A férjét, Colint és a kislányukat Clarát. Amikor a sors egy nap mindkettőjüket örökre elveszi tőle, úgy érzi, minden megfagyott körülötte. Az emlékek között tévelyegve sehogy sem találja a visszautat az életébe

Legjobb barátja unszolására egy kis írországi faluba menekül, ahol ismeretlenek között kezd új életet. Nem a boldogságot keresi, és nem is a szerelmet, csak megnyugvást és megerősítést, hogy érdemes küzdenie, hogy van folytatás

Arra álmaiban sem gondol, hogy a csend és magány helyett az élet sűrűjében találja magát, egy különös férfi pedig igyekszik felforgatni az életét, miközben újra kell gondolnia mindazt, amit biztosnak hitt

Agns Martin-Lugand regénye szinte a semmiből söpört végig Franciaországon. A hetek alatt a sikerlisták élére ugró könyvből több mint 300 ezret adtak el, a női olvasók pedig világszerte a szívükbe zárták a gyászból kigyógyuló Diane karakterét.


Alex Miller: Mrs.Laing utolsó csábítása

A szerző  Lovesong  című könyve óta vártam egy újabb regényére. Ezt a könyvet a Park Kiadó hozza el nekünk május közepén.

A Mrs. Laingutolsó csábítása nem csupán egy szerelmi háromszög és egy rendkívüli, szenvedélyes asszony merész portréja, hanem egy művészközösség törekvő és tehetséges tagjainak galériája is. Miközben szerelemről, gyűlöletről, függésről és csalódásról szól a mese, felsejlik az ausztrál kultúra egy rendkívül izgalmas időszaka is. 

Federica Bosco: A szerelem különös súlya

 
 "Mert az igazság az, hogy Richard Gere mindig felhánytorgatta Julia Robertsnek, hogy a Sunset Boulevard-on strichelt."


Könnyedén és humorosan kezdődik Francesca főszereplésével a Milánóban játszódó regény.
Fra a Bigazzi Kiadó oszlopos tagja, aki évek óta az előléptetésért küzd. Tulajdonképpen soha nem ér véget a munkaideje, amit csak akkor bán ha mentálisan beteg édesanyja, vagy zátonyra futott kapcsolata jut eszébe.
Talán ezért is hajszolja magát annyira, addig sincs ideje töprengésre.

"De valóban ez lenne az élet célja, valahogy kibírni a következő hétvégéig?"
 
Sajnos az élete egyre kuszább lesz, egy szerelmes barát, egy bántalmazott barátnő,  valamint anyósa kereszttüzében Fra kilátástalannak érzi az életét.
Ekkor lép színre Leonardo Calmandrei, aki ünnepelt író -még ha az utóbbi időben terméketlen is- Fra főnöke a kiadó összes tőkéjét az íróba fekteti, senki más nem lesz képes megmenteni a kiadót, egyúttal megteremteni a fényes jövőt, mint Leonardo, aki természetesen egy díjnyertes regényt fog megalkotni, röpke pár hónap alatt, Fra segítő szárnyai alatt.

Ahogy egyre jobban belebonyolódunk szereplőink életébe úgy jövünk rá, hogy elég csak körbenéznünk, és a való életben, körülöttünk is minden csupa szenvedés és harc. Vagy azért küzdünk, hogy társat találjunk, vagy a meglévő társunkat szeretnék még szerethetőbb még jobb kiadásban. Emberek vagyunk, tele hibákkal. Elképzeljük az életünket, hogy aztán minden másképp alakuljon.
Hősnőnkkel minden megtörténik ami akár a való életben akár egy romantikus mesében  megtörténhet.
Párja a mamájához költözik, Fra egy romantikus vacsorát költ el Leonardóval Párizsban,  barátja pillanatok alatt szerelembe esik és nősülni készül...
Irányítsuk az életünket, vagy hagyjuk magunkat sodortatni az árral? Mindig legyünk józanok, vagy néha elveszíthetjük a fejünket?

"A nők mindig romantikát akarnak,és legfőképpen azzal akarják, aki leginkább nem akarja!" 

Elképesztő mennyiségű fordulat, szerethető karakterek, humoros beszólások teszik letehetetlenné a könyvet.
Nem mellesleg testközelbe kerül a könyvkiadás minden kulisszatitka.

Értékelés:
4,9 keresgélő cseresznye az 5-ből!! 

Könyvek és kávé

Louisa Reid: A fájdalom helye

Nehéz erről a könyvről írni, mert akárcsak a könyv fülszövege, ha picit többet árult volna el, oda a lényeg.
Eleinte nehezen döntöttem el, hogy akkor ez most jó könyv avagy sem.
Aztán olvasás közben rájöttem, hogy a hiányérzetem és a dilemmám egyetlen szereplő miatt keletkezett, a kulcsfigura miatt akit nem ismerünk meg igazán.

Aud (Audrey) öccsével és anyjával London melletti tanyavilágba költöznek. A rideg Major az új lakhelyük, amely évek óta üresen áll, a legközelebbi szomszéd is a mező túloldalán van.
 Sue  és Leo a szomszédok tárt karokkal fogadják őket, és mindenben nagyon segítőkészek.
Aud  beilleszkedését az új iskolába Leo nagyban megkönnyíti, hisz a fiú éppen abban az iskolában végzős.

Egy fura csonka család képe rajzolódik ki, ahol az anyuka túl sokszor feszült és ideges. Vagy éppen túl aggodalmaskodó. Aud öccse Pete tulajdonképpen nővérét tekinti az anyjának, hiszen Aud gondoskodik róla míg anyjuk dolgozik vagy éppen alszik.
A hatalmas házban a három ember furcsa szimbiózisban él, vagy összekapaszkodnak, vagy kerülik egymást.
A múlt, ami elől a Majorba szöktek nagyon homályos, egy biztos Aud komoly gondokkal küzd. Rendszeresen pszichiáterhez jár, gyógyszereket szed. Gyakran van bűntudata, szorong és rettegve várja az éjszakákat.

 "Lementem a földszintre, és kikészítettem a gyógyszereimet a pultra.
Az egyiktől nem leszek depressziós, a másiktól nem lesz hányingerem, a harmadiktól nem vagyok álmos egész nap, a negyediktől pedig nem vések folyókat a csuklómba, a lábszáramba és a combomba. Mindenre van gyógyszerem. Kivéve arra, hogy szabad legyek."

Leo lesz az akiben Aud egy picit megbízik és el meri engedni magát, ám ez sem megy simán.

A legrémesebb dolgokat csak sejteti a szerző, de így is kapunk egy  kis thrillert. Olyannyira jól lett megírva a történet, hogy nem nagyon tudtam letenni, annyira vártam már, hogy végre megtörténjen a nagy katarzis, a leleplezés a számonkérés a rádöbbenés.

Voltak kisebb hibái a történetnek, legalábbis én hibának érzem, hogy az apuka léte vagy nem léte csak felszínesen lett megmagyarázva. Az utolsó lapokon kapunk némi információt, de az pont olyan, hogy még értetlenebbül állunk a dolog előtt.
A kulcsszereplő homályban tartása is kissé levon a történetből, nem lett volna kevésbé jó a könyv ha kicsit jobban kibontja a szerző a figurát. Sőt.
Mindent összevetve egy újabb YA történet az élet sötétebb oldaláról egy olyan aspektusban bemutatva ami ritkán jut a szerzők eszébe, ezért mindenképpen különlegesnek számít.

Értékelés:
4 fonnyadt cseresznye az 5-ből!!!

Bjorn Sortland: Az őszinteség perce

Frida tizenéves lány. Szülei éppen válnak, Frida pedig sodródik a szomorú anyja és a valahová eltűnt apa képe között. A Húsvéti szünet előtt orvoshoz megy, szúrnak a szemei, bántja az éles fény.
Az orvosok baktérium okozta fertőzésre gyanakodnak.
Frida nem törődve semmivel, anyja számlájáról leemelt pénzzel útnak indul Oslóból Firenzébe, hogy világot lásson amíg lát.

Fura egy történet ez, mert sokszor el lehet ám feledkezni Fridáról, a szeméről, a szüleiről.
Frida ugyanis találkozik egy fiúval, aki egy művészeti projekten dolgozik. Több tucat festő művét szeretné megtekinteni, a Jézus keresztre feszítése témakörében.
A csodálatos festményekről és festőkről Jakob mesél, Frida pedig issza minden szavát.
Firenzén kívül ellátogatnak Velencébe, és  Párizsba is. A hosszú vonatút alatt egyre közelebb kerülnek egymáshoz, ám minden jel szerint Jakob szíve foglalt...

Mikor épp beleéljük magunkat az utazásba, belefeledkezünk a festményekbe, korszakokba, és remek történetekbe a festőkről, jön egy -egy oldal az utazás végéről, ami visszaránt minket a valóságba, abba, hogy Frida akár meg is vakulhat, és Jakob nélkül kell élnie.

"A legszomorúbb dolog, amit el tudok képzelni, az az, hogy van Isten, de nem szeret engem."

Nem tudom eldönteni, hogy a történet melyik része tetszett jobban. A romantikus, vagy inkább a művészeti része? Mindkettő nagyon jól lett megírva, és szépen összefonódik, váltogatja egymást.
Érzékletes képet kapunk a megtekintett festményekről és a helyszínekről, megspékelve pár elképesztő történettel a festőkről.

A könyv felénél harmincnégy fényképből álló kép gyűjteményt tekinthetünk meg.
Így nemcsak elképzelhetjük a Jakob által leírt festményeket hanem meg is nézhetjük őket.

Egyetlen pici gondom a történet végével van, a szerző ugyanis kicsit függőben hagyta a lezárást.
Élmény volt olvasni és "utazni".

            Salvador Dali

Értékelés:
4,9 festői cseresznye az 5-ből!!!

Hétvégés könyves

Rene Denfeld: Az Elvarázsoltak

Akár a szerző is lehetne a hölgy a könyvből, hiszen akárcsak a névtelenül szereplő alak, Rene Denfeld is nyomozó aki a halálsoron várakozó elítéltek ügyeit deríti fel, elkerülvén a hibát, hogy valakit úgy végezzen ki, hogy az illető nem -annyira-bűnös.
A történet engem nagyon emlékeztetett a Halálsoron című filmre.

A könyvbéli korrupt börtön tömve van. Több ezer elítélt sínylődik a rideg és lepusztult falak között. Egy a halálsoron raboskodó férfi a narrátorunk, aki bevezet minket az alagsori élet gyötrelmeibe. Rajta kívül a bukott pap, a fentebb említett hölgy és a börtön igazgatójának életébe is bepillanthatunk.

Szinte egy szuszra olvastam el a könyv jó háromnegyedét, aztán félre kellett tennem mert nagyon megkínzott. Tele van szomorúsággal és brutalitással, kilátástalansággal és sötétséggel.
Érdekes módon felvillantva az ok, okozati összefüggéseket.

Sok esetben nem is lehet tudni a konkrét bűntényről, amit elkövetettek, de a mozaikdarabkák, a gyerekkor megismerése, elég ahhoz, hogy képet kapjunk egy-egy rabról.

"Úgy megyek el, amilyennek reményeim szerint váltam: elfeledve."

A hölgy nem mérlegeli a bűnt, a jogos büntetést,alaposan utánajár minden egyes rab ügyének. Bár a legtöbben nem szeretnék a kivégzésüket elcserélni az életfogytig tartó szenvedésre, mégis van aki élni akar. A hölgy pedig ebben segít nekik.
Miközben nyomoz, megismerjük magányos életét, és a bukott pap története is napvilágra kerül.

Narrátorunk képzelete pedig a túlélésért egy varázslatos világot teremt a börtöncella falain belülre.

"Ó, ez egy elvarázsolt hely.
 Ez egy elvarázsolt világ."

Furcsa módon engem sokkal jobban érdekelt a hölgy a pap és a börtönigazgató élete. Persze róluk is kapunk képet, de a múltjuk és a sorsuk alakulása foglalkoztatott. Számomra az elítélteknek nem volt semmiféle feloldozás vagy megbocsátás.


Értékelés:
4,9 képzeletbeli cseresznye az 5-ből!!!

A piros könyv történetei

Lorrie Moore: Köszönöm, hogy meghívtál

 Egy nő válassza meg gondosan a boldogtalanságát. Ez az egyetlen boldogság az életben: a lehető legjobb boldogtalanságot választani.

Amerika egyik legkedveltebb és legelismertebb novellistája nyolc mesteri történetében az idő múlásával játszik el. Kiábrándult, megtépázott, többnyire elvált vagy elhagyatott, középkorú hősei kissé értetlenül és szégyenkezve idézik meg az öregedéssel járó elkerülhetetlen szomorúságot és tragikomikus csapdákat. Egy frissen elvált férfi próbálja megőrizni a józan eszét, miközben az Egyesült Államok Irak megszállására készül. Egy washingtoni adománygyűjtő vacsorán groteszk módon elfajul egy politikai vita. Egy tanárnő előtt megjelenik nemrég elhunyt barátnőjének szelleme, és e hajmeresztő találkozó során arra kényszerül, hogy elénekelje az amerikai himnuszt. Egy feleség elbeszéli húsz éven át tartó házasságának felbomlását. Két hajdan ígéretes popzenész megtagadja minden álmát. Egy egyedülálló anya meglátogatja skizoid fiát az elmegyógyintézetben. Anya és lánya elmennek az egykori bébiszitter esküvőjére.
Pengeéles társadalomábrázolás, az amerikai köz- és magánélet abszurditásai, maró irónia, bolond szerelmek Lorrie Moore jellegzetes stílusában, amely mindig gyengéd, sohasem szentimentális, megnyugtatóan bölcs és szívszorítóan vicces.


A borító szerintem nagyon klassz lett, és a fülszöveget olvasva a sztorik sem lehetnek akármilyenek. 
Kiadó: Park Megjelenés:április

Emily ST. John Mandel: Tizenegyes állomás

A fiam figyelmébe ajánlottam a könyvet, tudom mit szeret:sci-fi műfaj, világvége, túlélés, csipetnyi művészet. Aztán mikor megérkezett a könyv, mégis én olvastam el előbb.
Már az első mondat után tudtam, hogy ez az én könyvem lesz. Az utóbbi időben nem nagyon volt olyan könyv amire azt mondtam, hogy nem tudom letenni. Ezt nem tudtam.

Adva van egy hihetetlen mértékű influenzajárvány, amely úgy söpör végig a világon mint egy szélvihar. Egyetlen mozdulattal ki lett rántva az ember alól a megszokott élet bolyhos szőnyege.
Nincs áram, nincs mozi, nincs családi ebéd, sem békés vasárnap délutáni kocsimosás. És nincs fagyi és nincs gyorsétterem, -ha van is abban már rég emberek költöztek- és könyvek sincsenek.
Nincs munkahely, sem elvárások, a személyi okmányok, bankkártya a Civilizációs Múzeumban lesznek kiállítva.

 "Az a rengeteg tudás, azok a hihetetlen dolgok, amik a mieink voltak!"

Az összeomlás alatt és után születtek az öregektől hallanak életükben először vonatról vagy repülőről, a hűtőszekrényről és okos telefonról nem is beszélve. A nagy veszteséghalmaz átválogatása közben hol a jelenben, hol a múltban járunk.
Szereplőink láthatatlan zsineggel vannak összekötve, akaratukon és tudtukon kívül hatva egymás sorsára. Arthur Leander aki talán az origó. Bár rögtön az első felvonásban meghal, mégis minden és mindenki általa hat a másikra. Első felesége aki egy képregényt álmodott meg, Tizenegyes doktorral a főszerepben, Kristen, aki a két példányban kiadott képregény egyikét őrzi, Jeevan, aki megpróbálja megmenteni Arthur életét, Elizabeth és fia akik szintén Arthurhoz tartoztak... az Utazó Szimfónia akik a járják a halott városokat pici fényt csempészve a maroknyi embercsoportok sivár életébe.

A szerző elképesztően jó karaktereket alkotott. Megfoghatatlan mitől jobb ez a könyv mint a többi apokalipszist megelevenítő regény. Talán mert nemcsak az elborzasztásra épít-ennek ellenére teljesen rám telepedet a világvége hangulat- maga az a szál ami összeköti a szereplőket, és ami szép lassan bomlik ki, nyer értelmet minden. A honnan indultunk és hová jutottunk, apróságoknak tűnő dolgoknak köszönhetően. Hogy nincs olyan, hogy semmiség és véletlen. Hogy minden látszat és érv ellenére is embernek kell (lehet) maradni.

Értékelés: 5 kihalt cseresznye az 5-ből!!!

Jude Morgan: A Bánat íze

"...A legeslegrosszabb, ami történhet ezekkel a lányokkal, ha azt hinnék magukról, hogy kivételesek."

Charlotte, Emily, és Anne a három testvér akiket Bronte nővérekként emlegetnek, holott hatan voltak testvérek, öt lány és egyetlen fiú.
Jude Morgan mindannyiukról méltón emlékezik meg ebben a könyvben, ami annyira érzelmes és gyönyörűen megírt, hogy többször elsírtam magam olvasás közben.
A száraz életrajti adatok, időpontok és helyszínek helyett egy színes, érzelemgazdag, nyers erejű történetben ismerhetjük meg a híres Jane Eyre, az Üvöltő szelek vagy éppen az Agnes Grey születésének körülményeit.
 A tragédiák sorával megbirkózó családot, az anya nélkül cseperedő gyerekek hihetetlen összefogását.
A lányok korán elkerülnek otthonról, Cowan Bridge egész életüket meghatározó hely lett. Maria és Elizabeth voltak az elsők, akik az iskolában uralkodó borzalmas körülmények áldozatai lesznek. ( Sajnos sok más lány is súlyos betegen hagyta el az iskolát, majd otthon meghaltak.)

Charlotte és Emily amint kikerülnek az iskolából nevelőnőnek állnak, hiszen egyetlen fiútestvérük Branwell joga, hogy olyan karriert válasszon magának, amilyet csak akar. Ebben pedig az egész családnak támogatnia kell őt. Az biztos, hogy Branwell nem követi apjukat lelkészként. A művészi vénával megáldott fiú a Londonba indul a királyi Akadémiára, ahol festészetet tanulna, de nem veszik fel. Így marad a filléreket érő portréfestés. Majd ismerkedés az alkohollal és az ópiummal.
Míg lánytestvérei a létfenntartásért küzdenek, Branwell hibái és kudarcait mint útkeresést tartják számon. (Branwell fiatalon meghal.)

 A Brontë nővérek -balról jobbra: Anne, Emily és Charlotte - középen Branwell Brontë, a festő árnyéka látszik, aki „kifestette” magát a képből. (Forrás:Wikipédia)


Charlotte kinőve a gyerekként megidézett és papírra vetett mesevilágot, -melyet a testvérek közösen írtak, a Tizenkét ólomkatona szereplésével - írni kezd. Így tartja távol magától a szomorú múltat és édesgeti magához egy olyan jövő képét ahol nőként az írásnak szentelheti életét.
Emily és Anne is az íráshoz menekül, így élik túl az elszigeteltséget az örömtelen napokat.
A siker ízét nem élvezhették túl sokáig, előbb Emily, aztán Anne is a családot sújtó tüdőbetegség áldozata lesz.
Charlotte egyedül marad. Apjával próbálják családként élni hétköznapjaikat, miközben Charlotte azon töpreng mennyi minden nem adatott meg sem neki, sem elhunyt testvéreinek.

A könyv hűen követi a testvérek életrajzát, Morgan nagy beleérző képességgel mutatja be a testvérek lelkét, gondolatait. A társadalmi elvárások, az írás nőként (Első írásaik álnevek alatt jelennek meg) a gyász, és a szerelem keresése, ahogy a könyvben az egyik szereplő is megjegyezte, a Bronte testvérek élete is kész regény.

Értékelés:
5 paplakban érő cseresznye az 5-ből!!!

Zoe Sugg: Girl Online

Zoe  Sugg azaz Zoella aztán tényleg a mai kor gyermeke. Videoblogger, több millióan követik Instagram, Twitter, és  Facebook- oldalát. 2009-óta követhetik őt a rajongók, a saját YuoTube-csatornáján ahol smink és egyéb szépségtanácsadással segíti nőtársait.
És akkor még itt ez a könyv is, amit azért írt, hogy segítsen a kortársainak megküzdenie szorongásaikkal, félelmeikkel. Egyszóval mindennel a fiatalokat érintheti.
(Bár nem ismertem Zoella munkásságát, úgy döntöttem a könyv elolvasása előtt nem keresek rá, pártatlanul szerettem volna véleményezni a könyvet, ami rossz nyelvek szerint nem csak az ő keze munkáját dicséri.)

A könyv főszereplője Penny. Aki kicsit nehezen botladozik az élet aszfaltján. Bár van egy igazi, és nagyon klassz barátja Elli, azért vannak olyan csajos dolgok amiket mással is szívesen megosztana.
Így születik meg GirlOnline aki bátran beszél a érzéseiről, szorongásairól, a fiúkról, arctalanul az interneten blog formájában.

Nekem a történet eleje nagyon tetszett, egy pánikbeteg lány kiírja magából a félelmeit, őszinte lehet magához, meg meri nevezni mitől retteg. Minden tini próbál laza lenni, de igazából olyan dolgok pörögnek a fejükben, hogy szerethető vagyok-e, elfogadnak -e engem a társaim stb.
Penny ráadásul annyira félszeg, hogy lépten-nyomon kínos helyzetekbe kerül. Ezeket a helyzeteket a környezete kárörvendéssel figyeli, a blogján azonban sok bátorítást és vigasztaló szavakat kap.
Egy újabb kínos helyzet azonban teljesen padlóra küldi Penny-t.
A Brit lány utolsó szalmaszála egy New Yorki út. Szülei esküvői rendezvényes cége munkát kap, egy igazi karácsonyi esküvőt kell megszervezni.
Penny él a lehetőséggel, hogy elvonuljon a világ elől.

Ami New Yorkban történik nekem túlságosan csillámporos volt már. Persze itt is voltak nagy drámák, de valahogy sejteni lehetett, hogy Penny mindenért kárpótolva lesz.
Ahhoz képest, hogy a szerző huszonöt éves, szerintem túlságosan kislányosra vette Penny figuráját, aki tizenhat éves, a fiú akivel megismerkedik tizennyolc. Mégis mintha két tizenhárom-tizennégy éves első tapogatózásairól olvastam volna.
Ha kicsit hagyom magát  a sztorit és kizárólag a történet üzenetére figyelek, akkor  értem én, hogy Zoella szerette volna megmutatni, hogy milyen is az ha valakit nem ismerünk csak feltételezünk róla dolgokat. Az internet világa pillanatok alatt felemelhet és le is taszíthat a mélybe. Egy percben még sztár vagy, aztán maga a sátán.Zoella aki maga is az online világban él teljesen azonosulni tudott a szereplőivel, kicsit talán kiírva magából azt is, hogy személy szerint ő mennyi támadásnak, kritikának van kitéve nap mint nap.


Ha engem kérdeztek Zoella igazi kaméleon, ugyanis a YouTube csatornáját megnéztem, és hát minden nap kicsit másképp néz ki, ami egyszerre izgalmas, és szerintem kicsit fárasztó is lehet naponta megújulni.
Kétségtelenül sikeres nő lett, de neki is megvannak a maga gondjai, bevallása szerint minden héten terapeutához jár. A könyvnek készül a folytatása Girl Online Turné címmel.

Értékelés:
4 népszerű cseresznye az 5-ből!!