2016. július 1., péntek

William R. Forstchen: Egy másodperccel később

Azt hiszem már elég tapasztalt vagyok ha világvégéről van szó. Már tudom milyen az ha nem megy le a nap (Csodák kora) vagy ha az influenza győz (Tizenegyes állomás)  zombikról nem is beszélve ( Red Hill ) és még jöhet egy aszteroida is (Gyilkosság világvége előtt ) De aktualitás terén viszi a pálmát Forstchen regénye ami a modern hadviselés remek példája, a terrortámadás. Méghozzá elektromágnesen hullámot gerjesztő fegyverrel, ami minden létező dolgot tönkretesz aminek köze van az elektromossághoz.
Így nem működnek az autók, a háztartási készülékek, kórházi életmentő gépek, szivattyúk, generátorok, telefonok, számítógép.

Black Mountain tipikus amerikai kisváros. Egészen egy szép tavaszi reggelig.

 "Hirtelen a mennyezeti ventilátor is lassulni kezdett Jennifer szobájában pedig leállt a zene. Oldalra sandítva John még éppen látta, ahogy a dolgozószobája asztalán a számítógép képernyővédője eltűnik, a kis zöld gomb pedig kialszik a monitoron."

A történetben ezúttal nemcsak egy-két főszereplő, vagy maroknyi csapat sorsát követhetjük nyomon, hanem egy egész városét.
John aki volt katona és történelemprofesszor akaratán kívül kerül a város vezetői közé akik megpróbálják uralni a helyzetet.
Egy biztos Amerika hadban áll, a kérdés kivel, és, hogy mi lesz az emberekkel segítség nélkül.
Egészen elképesztő, hogy mennyi mindenre nem gondol az ember, köszönhetően a kényelmes életünknek.

Jogos kérdés, vajon az emberek meddig bírnák egy ilyen helyzetben, amikor mindent puszta kézzel kell előteremteni a modern technikai vívmányok segítség nélkül? Az életben maradás fáradságos dolog. Az étel, tiszta víz, alapvető higiénia  megteremtése. És akkor a betegségekről nem beszéltünk.
John nemcsak az emberiségért aggódik hanem két lányáért is, akik közül a fiatalabb Jen súlyos cukorbeteg.
A kezdeti bemelegítés után durván hullani kezdenek az emberek, eleinte a betegek, idősek.
De az erőszak is sok áldozatot követel az öngyilkosságokról nem beszélve.
Az elejétől a végéig feszült és gyors a tempó. Mindig történik valami, főleg olyasmi amire én nem is gondoltam!
Ahogy halad a történet egyre komorabb és szívszorítóbb lesz szereplőink sorsa. A szerző nem riadt vissza attól, hogy sorra iktassa ki a a megkedvelt karaktereket.
Fosztogatás, gyilkosság, nyilvános kivégzések, kannibalizmus, harcok-mind elrettentő realitással érzékeltetik az emberiség vergődését egy vesztes helyzetben.


Ami idegesítő volt a történetben az a filmcímek  előcitálása egy-egy helyzet kapcsán, és az állandó-Mi Amerikaiak vagyunk! felkiáltás, aminek nem sok értelme volt.
Kicsit túl sok veterán katona jutott erre a pici városkára, akik természetesen mind kiváló emberek és katonák.
Számomra az egyetlen ellenszenves karakter a történetben Makala volt. Valahogy erőltetett volt a szerepe, mintha a szerző úgy vélte volna, hogy a  csábos nőci szerepén kívül semmit sem lehetne rá építeni .

Szerencsére a könyvön nem érezhető, hogy lesz folytatása, vagyis a szerző nem kivárásra játszott az első részben is rengeteg minden történt, a második rész Egy évvel később címmel jelenik meg.


Értékelés:
4,9  rázós cseresznye az 5-ből!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése