2013. április 5., péntek

Maggie O' Farrell: A köztünk lévő távolság


A szerzőnek ez az első könyve amit elolvastam,vagyis nem tudom melyik a legjobb könyve.Tény,hogy jól ír,szeretem ezt a stílust,csak kicsit mást vártam a történettől,türelmetlenné tett,és kapkodóvá.

"Az igaz pillanatok,amik fontosak,pont olyanok,amikre nem számít az ember."

A könyv azt sugallja,vagyis a fülszöveg,hogy két ember elindul a világ egy-egy pontjáról,Stella Londonból, Jake Hongkongból és egyszer csak összefutnak,összeütköznek és rájönnek,hogy egészen eddig egymást keresték. Ez a dolog részben igaz...másrészt teljesen kiakadtam,hogy Stella és Jake találkozására egészen a könyv feléig várnom kellett!!
Addig pedig hol a jelenben vagyunk,hol a múltban utazunk,gyerekkor,testvéri szeretet,titkok,gyökértelenség,szülők -minden olyan téma ki van vesézve ami körüllengi az életünket.
Hol Jake,hol Stella életét követhetjük nyomon.

Maga a történet vezetés izgalmas volt,és nagyon egyedi.Ha nem ilyen lett volna,talán el sem olvasom a könyvet,elfogyott volna a türelmem,hogy csak lebegnek a saját kis világukban ,de sosem találkoznak.Igaz sokszor gondolkoznom kellett,hogy kiről is szól az adott történet,kinek a múltjáról,szüleiről van is szó,de lehet,hogy ez csak azért volt,mert agyban már előrébb jártam,tervezgettem a találkozásukat.

Nekem Jake karaktere nagyon szimpatikus volt,ritkán kedvelem meg a könyvekben szereplő férfi figurákat,nem tudom miért,de mindig olyan távolinak tűnnek,Jake viszont már az első perctől szimpatikus volt.

"Ha az ember elég messze megy,többé soha nem érheti utol magát."

A könyv címe nagyon találó lett,minden tekintetben igaz,akár a fizikai távolságra értjük,akár a lelkire.

Értékelés:majdnem 4 cseresznye az 5-ből!!! 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése